1. fejezet: Munka

"Fontos az első benyomás..."

"Stephan (Sztefán) szemszöge"
Izzadva és zihálva keltem fel az ágyban. Megint ez az álom. Mostanában egyre gyakrabban jön elő. Az a lány... mielőtt megláthatnám az arcát, felébredek. Megvédett engem egy angyaltól, aki le akart kaszabolni. Kitépte a két szárnyát... Olyan valóságos álom.
- Megint vele álmodtál?- kérdezte a húgom, mikor meglátta az arcomat.
A szobámban ült éppen és felém nyújtott egy kapucsínót. Az ágyam mellett lévő babzsákfotelemen ült és kíváncsian nézett. Én a hangjára összerezzentem és felültem. Beletúrtam a fekete hajamba, ami kócosan meredezett a plafon felé. Sárgászöld szememmel a mosolygó húgomra néztem. Neki olyan mindent tudó mosolya van. Vagy lehet, hogy csak mélykék szeme érezteti ezt. A lelkembe lát vele.
- Liza, te is tudod, hogy igen.- elfogadtam a kapucsínót.
A húgom neve Elizabeth. Barna haja van, ami néha feketének látszódik és mélykék, mosolygós szeme. Az arcán pár szeplő foglal helyet, haja mindig össze van fonva. Idén lesz 16 éves. Kizavartam a kíváncsi lánykát a szobámból és felöltöztem. Furcsa előérzetem van. Mintha valami közeledne. Gondolkozva mentem le a szüleinkhez, reggelizni.
- Jó reggelt!- előzött meg Liza a köszönéssel.
Apa és anya elhallgattak, majd visszaköszöntek. Leültünk reggelizni, nagyon csendben volt a család, mint minden reggel. Egy hét múlva suli, remélem akkor már ők is hamarabb mennek dolgozni. Lizával elmentünk az egyik barátunkhoz, apáék pedig suttogni kezdtek, ahogy elhagytuk a házat.
- Szerinted miről beszélgetnek olyan nagyon?- kérdezi nagy szemekkel a húgom.
- Nem tartozik ránk.- mondtam.

"Martin (Stephan apja) szemszöge"
- Kell nekik egy testőr!- mondta a feleségem.
- Meg tudják magukat védeni!- szóltam ellene.
- Fenéket! Fegyveres emberekkel szemben? Szerezz nekik, különben nem állok jót magamért!- mondta és kiviharzott a házból.
Szóval parancs. Én is felkaptam az aktatáskámat és mentem az olajos céghez, ahol dolgozom. Honnan szerezzek nekik testőrt? A hülye ügyleteim miatt került veszélybe a családom élete. Már este volt, mikor kijöttem a munkahelyemről. Mindig gyalog szoktam menni, hiszen csak 5 utcányira van a házunk. Az egyik sötét utcában sétáltam éppen. Nem járt arra egy lélek sem. Egy sikátor mellett baktattam, amikor erősen berántottak a szűk és sötét utcába. Egy pisztolycső meredt a homlokomnak és egy érdes hang szólalt meg.
- Ide a pénzt vagy elbúcsúzhat az életétől!- azt sem tudtam megállapítani, hogy férfi vagy nő az illető.
Kattant a biztosítópöcök, amitől tényleg megrémültem. Ez komolyan beszél. Mielőtt gondolkodtam volna, kiböktem.
- Akarsz nekem dolgozni?- kérdeztem összeszorított szemekkel.
A pisztolycső még mindig a szemem közé nézett, de távolabbról.
- Állás? Miféle?- kérdezte a határozottan női hang.
- Testőr. Kapsz szállást, ételt, fizetést, ruhákat...
- Kit kell védeni?- kérdezte, most már elvette a fejemtől a pisztolyt.
- A gyerekeimet.- mondtam és kilépett a sötétből.
A lánynak hollófekete haja és nagyon világos szemei voltak. A jobb karján volt egy kígyótetoválás. Koszos volt és szakadt ruhák voltak rajta. De olyan biztonsággal fogta a pisztolyt, hogy biztosan tudja is használni.
- Miyako vagyok, örvendek!- mondta és kezet nyújtott.
- Én Martin. Akkor elfogadod az állást?
- Igen.- bólintott egyet.
- Hány éves vagy?
- 17 leszek pár nap múlva...
Elég mogorva. Velem jött hazáig, ott beengedtem a házba. A pisztoly a farmerzsebében helyezkedett el. Bementünk a konyhába, ahol éppen vacsoráztak.
- Sziasztok, ő itt Miyako!- mondtam és a lányra mutattam, aki biccentett egyet.
A fiam kiguvadt szemekkel nézte, mintha szellemet látna.

"Stephan szemszöge"
Ő az! Az álmomból, ő volt az! Majd kiesett a szemem, úgy néztem a piszkos lányra. Ő rám nézett és végigmért. Az arcára egy mosoly árnyéka húzódott. Az apám folytatta a bemutatást.
- Velünk fog lakni, mert ő lesz a testőrötök!- mutatott ránk.
- Minek nekünk testőr?- kérdezte a húgom, rávilágítva a lényegre.
- Kell és kész!- válaszolta anya keményen.
- Ez el van döntve. Liza, kérlek kísérd fel Miyako-t és mutasd meg neki a fürdőszobát. Adj neki ruhákat is!
A húgom felugrott és felkísérte a vendégünket az emeletre. Én utánuk néztem, amíg el nem tűntek a lépcsőfordulóban. Végül üveges tekintettel meredtem a tányéromra. Különös ez a lány. Olyan... titokzatos. A húgom mosolyogva lejött, majd a fülembe súgta.
- Ne bámuld annyira!- mondta nevetgélve, mire zavarba jöttem.
- Nem tudom, miről beszélsz!- motyogtam.
- Miyako tette szóvá.- rám sandított.
Egy 20 perc múlva lejött ő is. Hollófekete haja kecsesen libbent, ahogy jött le a lépcsőn. A húgom egy hálóinget adott neki, ami a combja közepéig sem ért. A karján lévő tetkó csak most szúrt nekem szemet. Egy vipera... A hosszú combjai magukra vonzották a tekintetem. Tökéletes alakja látható lett, feszes bőrén egyetlen hiba sincs, vékony, de nem az a csontsovány. Megállt mellettem, csak akkor néztem, hogy milyen magas. Nem tudtam, mit akar, így csak bámultam rá.
- Beengedsz?- kérdezte tiszta, csengő hangján.
Milyen szép hangja van! A mellettem lévő üres székre néztem, majd egy kicsit kihúzódtam, hogy beférjen. Becsusszant és apámhoz intézte a szavait.
- Mi a feladatom?- kérdezte.
- Kísérned kell a gyerekeimet. A suliba is beíratlak.- mondta apa.- Holnap elmentek vásárolni Lizával, megkapjátok a bankkártyámat.
- Köszönöm, Martin!- mondta.
Kicsit furcsa volt a fülemnek, hogy a keresztnevén szólítja apámat. Aztán hirtelen hozzám fordult. Világos szemei csillogtak, már-már fehérnek hatottak.
- Mi a neved?- kérdezte.
- Stephan vagyok.- mondtam.
- Oké, Stephan...- ízlelgette a nevemet.- Holnap te is jössz velünk, így szemmel tudlak tartani!
- Ez remek ötlet!- mondta anya.
Megettük a vacsorát, majd felmentünk a szobáinkba. Miyako megkapta a vendégszobát, ami a húgoméval szemben van, a folyosó másik oldalán. Hallottam, ahogy kattant a zár. Miyako bezárkózott... Vajon miért? Megfürödtem és alváshoz készülődtem, mikor a húgom beosont a szobámba.
- Nagyon titokzatos lány, de nekem szimpi.- mondta kislányos mosollyal.
- Aham.
- És láttam, hogy néztél rá!- mondta, mire én a szemébe néztem.
- Na, menjél aludni!- hessegettem.
- Tereled a témát, szóval igaz!- szaladt ki Liza.
Én nevetve csóváltam a fejemet. Leheveredtem az ágyamra és bámulni kezdtem a plafont. A holnapi is mozgalmas nap lesz, az biztos! Ezzel a gondolattal aludtam el.