62. fejezet: Állatok

Gyermekeim, tudjátok most mi következik. Mindenki saját felelősségre olvassa az elkövetkező részt, ami méltó a 18+-os karikához. Szóval, perverz népek, most a kedvetekre teszek, de aztán engem semmilyen jogi/verbális/erőszakos meglincselés nem érhet!
Jó szórakozást!

"Miyako szemszöge"
Égek. Feszülök. Miért nem hagyja már abba? Ez az érzés kibírhatatlan. Valaki lekötözött, pedig éppen megkönnyebbültem volna. Ha Lilith levágott fejét a kezemben tarthattam volna, biztos vagyok benne, hogy a kín tovaszáll, ami marcangolta testemet.
Minden egyes erőhullámmal, amit kiadtam magamból, kezdtem elveszíteni az irányítást. Az ölem sóvárgott egy férfi érintése után. A szemeimből folyt a könny, ahogy a kipirult bőröm mindent érzékelt. Túlérzékelés. Ez volt az egészben a legrosszabb. A finom anyagú lepedő minden egyes szöszét éreztem. A férfias illatot körülöttem. A finom kis pihéket, amik a ruhámban voltak. A bőrnadrágom meglepően érzéki érintését. Tehetetlenül dobáltam magamat az ágyon, a hátam ívelt, ahogy igyekeztem elfojtani a dühös morgást.
Az agyam magam elé vetített mindenfélét, de főleg a Halállal kapcsolatos emlékeket. Az erdőbeli eseményeket, amikor Tehror a fülembe sugdosott. Amikor először megláttam a Pokolban. A közös edzéseket. Felnyögtem az emlékek súlyától, amik a mellkasomra nehezedtek.
- Miért nem vagy itt? - morogtam magamban. - Miért váratsz meg?!
Ebben a pillanatban a bilincs engedett. Meglepettség suhant át rajtam, aztán már nem is tétováztam tovább. Ki tudja, mennyi szabadságot enged ez a kihagyás? Felugrottam az ágyról és az ajtó felé vettem az utat. Démoni énem kétségbeesetten remélte, hogy még ott van a prédám, ahol hagytam. Törött térdkalácsokkal mondjuk még egy halhatatlannak is nehéz mozogni. Beleborzongtam az elkövetkező vérontás reményébe. Édes ígéret volt ez megtépázott testemnek. Azonban rövid úton rájöttem, hogy miért jöhetett le rólam a láthatatlan erőbilincs.
Feltéptem az ajtót és nagy igyekezetemben beleütköztem egy falba. Belegondolva, ez a fal igencsak... göcsörtös volt és meglepően forró, akár egy élő kemence. Megsokszorozódott erőm ellenére az a bizonyos fal egy tapodtat sem mozdult. Felnéztem az istenségre, akinek tépett köpenye, fedetlen felsőteste és rásimuló fekete farmere volt. A göcsörtök az izmai voltak, a forrósága pedig... nos, amolyan Tehror tulajdonság. Kemény vonalú szája ragadozómosolyra húzódott, ahogy a köpeny kapucnija látni engedte. Szemeit nem láttam, de tapasztalatból tudtam, hogy méregzöldek, amikkel a lelkembe tudott látni. Bakancsos lába beljebb trappolt, az ajtó pedig hűségesen becsukódott utána, ez is azt mutatta, hogy itt minden az övé. Az ajtó. A szoba. A szoba minden tartozéka. Én is a tulajdona vagyok. A gyűrűre néztem a gyűrűsujjamon, ami szinte billogként virított a kezemen.
- Meddig akarsz még a földön feküdni? - kérdezte tőlem egy hideg, mégis bársonyos hang.
Az erdőbeli Tehror volt az, aki most előttem állt. Pontosan az a behízelgő hang, amivel azokat a dolgokat súgta nekem. Ebben a helyzetben el is hittem volna, hogy megtenné velem itt és azonnal. Ő is olyan volt, akár egy állat. Igazi halhatatlan volt, ahogy a fejedelmi szoba közepén állt és rám nézett a köpeny takarásából. Egy sóhaj szökött ki ajkaim közül, ahogy néztem az izmai táncát, miközben pozíciót változtatott. Vágy gyűrűzött rajtam végig, hogy aztán egy erőhullámban beteljesedjen és eltávozzon a testemből. A falak enyhén megremegtek az erőhullámtól, de az istenség nem mozdult. Azonban érezte. Tudom, hogy érezte, mert izmai befeszültek, ahogy megpróbált ellenállni a késztetésnek.
Az uram kivillantotta a fogait, én pedig elgyengültem ettől a mosolytól. A belsőm várakozóan összerándult, a lábaim pedig automatikusan mozdultak. Egy kecses ugrással talpon termettem és harci pózba vágtam magamat. A szarvaim lüktettek, az agyaraim viszkettek és az izmaim forrók voltak. Én akartam elejteni a prédámat, hogy aztán kiélvezhessem a jutalmat.
- Harcolni akarsz? - kérdezte, majd vállat vont. - Előjátéknak megteszi.
A démonvérnek meg kellett bizonyosodnia arról, hogy a választott férfi elég erős-e ahhoz, hogy birtokba vegyen. Ösztönök dübörögtem bennem, akár egy vadállatban. Izmaimat megfeszítve lendültem bele a harcba. Ő csak állt és várt. Elnézően mosolygott rám, akár egy kisgyerekre, aki beleüti az orrát a nagyok dolgába. Azonban volt egy aduászom, amiről még nem tudott. Megráztam magamat és kinyitottam a szárnyaimat. Egyszerű kézitusa volt, azonban a szárnyaimat is használatba vettem egyből azután, hogy kinyitottam őket. Tehror arcán meglepettség villant át, ahogy meglátta a teljesen kifejlődött szépségeimet. Tollaim tőrként csillogtak a halovány fényben, a fekete szárnyam olyan fényesen csillogott, mint még soha.
Minden ütésemet kikerülte vagy hárította. Nem tudtam áttörni a védelmén, azonban ő sem támadott. Tett rá pár lagymatag kísérletet, nem tagadom, azonban éreztem, hogy ez így nem az igazi. Kezdtem dühbe gurulni. Ugráltam, próbáltam elterelni a figyelmét, akár még csalni is, de ő előre látta a mozdulataimat. Hát ez az igazi erő... Ismerte a mozgásomat, a harcstílusomat és a gesztusaimat. Azonban neki is kezdett lankadni a figyelme. Egy idő után egy dühös morgás hagyta el az ajkát, amitől teljesen meglepődtem. El is vesztettem a rúgómozdulat közepén az egyensúlyomat.
- Gyere ide! - utasított és megragadta a kezeimet, hogy lefoghasson. Háttal voltam neki, de szorosan magához préselt, amivel még a szárnyaimat is blokkolta. - Úgy tűnik, még nincsen rám olyan égető szükséged. Milyen kár... - a lehelete cirógatta a nyakamat.
Aztán fogta a felsőm hátát és egyszerűen felhasította a karmaival, amik a másodperc törtrésze alatt nőttek ki az ujjaiból. A hátamnak és a felsőtestének minden négyzetcentimétere összepréselődött, a bőrünk pedig szinte szikrát vetett. A torkából egy hamisítatlan férfias nyögés hallatszott, én pedig tudtam, hogy elvesztem. Puha ajkai rátapadtak a tarkómra, az ujjai a széttépett póló cafatai között megmarkolták a csípőmet, térdét a lábaim közé tette, hogy megtartson. Pihegtem az újonnan felfedezett forróságtól, ami a testemben úgy bugyogott, akár a láva. Korábbi harciasságom úgy párolgott el, mintha nem is lett volna soha.
- Legszívesebben felfalnálak - dörmögte, ahogy csókokat hintett végig a nyakamon, egészen a fülemig, ahol enyhén megharapta az említett testrészt.
- Igen, kérlek... - nyögtem akaratlanul, ahogy forró kezei megsimították a bordáimat, incselkedve az ott lévő érzékeny bőrrel.
Nevetése rezonált a fülemben, meleg lehelete végigsiklott rajtam. A szárnyaim maguktól tárultak ki, felfedve a szárny-lapocka csatlakozásnál lévő meglehetősen érzékeny területet.
- Mire kérsz, hmm? - érdeklődött, miközben észrevétlenül az ágy felé araszoltunk. Valahogy megszabadult a bakancsától és a kaszájától út közben. A kérdés el sem jutott az agyamig, egészen addig, amíg a párnákon nem találtam magamat. - Válaszolj, különben nem teszek a kedvedre!
Incselkedő mosolya elárulta, hogy tudja, az milyen kínokat okozna nekem. Méhembe újra belehasított az érzés, ezúttal tízszeres erővel, csupán ettől a férfiarctól. Szemérmetlenül dörgölőztem neki a combjának, némán könyörögve a megkönnyebbülésért. Tágra nyíltak a szemei ettől a közvetlen mozdulattól. Vérszomjas mosolyra húzódott a szám, ahogy a vágy egyre magasabbra gyűrűzött bennem. Hogy miért mosolyogtam? Mert tudtam, hogy a préda az enyém. Körbeöleltem a térdeimmel Tehror combját és magam alá gyűrtem. A csípőjén ültem, akár egy trónon, miközben lesöpörtem a kapucnit a fejéről és szembetalálhattam magamat a legszebb árnyalatú zölddel, amivel valaha dolgom volt.
- Csókolj meg, aztán megbeszéljük a többit - szólaltam meg meglehetősen higgadt hangon a jelenlegi szituációhoz képest.
Karmaimmal belekapaszkodtam a vállaiba és magamhoz rántottam az erős férfitestet. Ahogy a meglepett ajkak közül kiédesgettem a reakciókat, úgy váltunk egyre mohóbbá mind a ketten. Valahogyan mégis elérte, hogy bár én voltam felül, ő volt a domináns.
- Igazságtalanság - morogtam a szájába.
Bár ez inkább nyögések sorozatának, mintsem értelmes szónak hangzott. Tehror azonban kíváncsian felhúzta a szemöldökét, ahogy elhajolt tőlem.
- Mi az, angyalka? - fogta meg a combjaimat, hogy biztosan ne tudjak mozdulni.
Az ujjai elkezdtek cirógatni, amit még jobb napjaimon is őrjítőnek találtam volna, nemhogy most.
- Hmm? - hümmögtem, mivel az érintése kivert a fejemből minden értelmet.
- Nem folytatom, ha nem mondod el, amit hallani akarok - egyik kezét a derekamra csúsztatta, úgy szorított magához, akár egy rongybabát.
Rajta feküdtem, szemtől szemben és ő csak nézett. Azonban éreztem magam alatt a mocorgását.
- Igazságtalanság - mondtam a szemébe -, hogy ilyen dögös vagy.
- Ez hízelgő, folytasd - vigyorgott, akár egy macska, aki tejszínt kapott.
Ravasz szemekkel néztem rá, mert ismét éreztem, hogy mocorgott. Fogtam magamat és leutánoztam a mozdulatokat, amikkel megpuhított. Végigcsókoltam a nyakát, de végül az ádámcsutkáját harapdáltam meg. Krákogott a meglepetéstől.
- Boszorkány! - mondta egy nyögés kíséretében, ahogy a karmaimmal végigcirógattam a hasizmait.
- Jól fontold meg, mit mondasz... - suttogtam a fülébe, miközben tudatában voltam nőiességem minden egyes cseppjének. - Különben nem kegyelmezek. Pedig még sokáig akarlak használni.
Egy hirtelen mozdulattal Tehror fordított a helyzeten, ezúttal én néztem fel rá. Enyhe izzadságréteg jelent meg a bőrén és lihegett. Mögötte a fényekkel tényleg úgy nézett ki, mintha a nők kényeztetésére teremtetett volna. A combomon pedig éreztem, hogy teljes készültségben van.
- Már így is olyan állapotban vagyok miattad, mint egy tizenéves siheder! - morgott, ahogy a pólómat nemes egyszerűséggel kettétépte és félredobta.
A melltartóm még rajtam volt, de tudtam, hogy az nem jelent neki akadályt. Jól gondoltam, ugyanis teljes testtel rám feküdt, a kezeivel a nadrágomat hámozta le rólam, a fogaival pedig nekiesett a melltartómnak. Olyan volt tényleg, mint egy igazi vadállat. Morgott, ahogy a fogaival szétharapdálta a ruhaanyagot, utána pedig az arcát párszor végighúzta a melleim között, mintha... megszagolt volna. Nem is tettette, tényleg megszimatolt.
Én pedig felizgultam erre a gesztusra. Érthetetlen módon, de nagyon beindított ez az egész. Olyan volt, mint valami rituálé, ahogy a szétrágott melltartót elhajította, a nadrágomat pedig lehasította a bugyimmal együtt. Ismerkedett a testemmel, a keze ráérősen fel-le járt, én pedig ebbe majdnem beleőrültem. Az erőhullámok egyre gyakrabban törtek fel belőlem, én pedig elkezdtem használni a karmaimat és a szárnyaimat. A két drágaságomon a tollak olyan élesek voltak, mint megannyi tőr. Ügyes mozdulatokkal lehasogattam Tehrorról a köpenyét, a nadrágját pedig egyszerűen felcsíkoztam a körmeimmel. Ő is meztelen volt és én is. Nem is kellett többnek lennie.
- Ne húzd az időt - pihegtem a forróságtól.
- Ne légy türelmetlen - nevetett könnyedén, ahogy a szájába vette a mellemet.
Majdnem felvisítottam a hirtelen ingertől, az ölem pedig megremegett, megnedvesedett. A szemeim fennakadtak a nyelvének és a fogainak játékától. Mikor aztán áttért a másikra, én már öntudatlanságban markoltam a meglepően selymes fürtöket és szorítottam a fejét a mellkasomra, ösztönözve arra, hogy ott maradjon. Azonban mikor magára hagyta az égnek meredő mellbimbóimat, a hasamon lassan haladt lefelé, finom csókokat hintve útja mentén. Szokásosnál hosszabb haja végigsimította túlérzékeny bőrömet, én pedig már hangot sem tudtam kiadni. Már csak azt akartam, hogy gondoskodjon a vágyamról. Tudtam, vagy legalábbis reméltem, hogy nem hagy így a peremen egyensúlyozva.
- Tárd ki nekem, szépségem - kezeinek finom nyomására engedtem kívánságának.
Combjaim széttárultak és már nem bírtam összecsukni. Egészen lent cirógatott, felfedezett engem. Amikor aztán az egyik ujját belém nyomta, a szemhéjam mögött csillagok robbantak, ahogy sóvárgásom enyhült és elélveztem. Ő azonban nem hagyta, hogy lebegjek, mert minden gyönyörömet kicsikarta belőlem az ujjaival, ami még két orgazmust eredményezett.
Hadd legyek őszinte - azt sem tudtam már, hogy hol vagyok. Mindenem zsibbadt, a végtagjaim nehezek voltak, azonban a sóvárgás nem múlt el teljesen. Ott volt a bőröm alatt, finoman zümmögve és pengetve az idegvégződéseimet.
Tehror arcát látva pedig megtízszereződött ez a zümmögés. Éppen három ujját húzta ki belőlem. Várj... mikor...? Egyből elpárolgott a fejemből minden kérdés, ahogy a szájához emelte az ujjakat és egy érzéki nyelvmozdulattal lenyalta őket.
- Finom vagy - szemei egy feneketlen kútra emlékeztettek, ahogy ezt mondta. - Hmm, később még behabzsolok belőled.
- M-mi? - értetlenkedtem kótyagosan.
Ő csak energikusan felmászott a testemen, hogy a szemünk egy szintben lehessen.
- Ne aggódj, biztosan tetszeni fog - morogta a nyakamba.
Aztán egyetlen erős és határozott mozdulattal belém merült. Két karján megdagadtak az izmok, ahogy felettem tartotta meg magát. Mozdulatlan maradt, hogy legyen esélyem megszokni és idomulni a testméreteihez. Kezeim maguktól mozdultak, a hátára vándoroltak, ahol kitapintottam az ugráló izmokat. Egy nyögéssel beléjük mélyesztettem a karmaimat.
Tehror egy nyögéssel elkezdett mozogni. Az arca megfeszült, ahogy a hasfala is acélkeménységűre merevedett. A csípőmet felemelve biztattam nagyobb sebességre, a karmaim pedig végigszántották a hátát. Testével betakart engem, ahogy mindketten nyögtünk, mozogtunk és izzadtunk a hőtől, amit mi magunk termeltünk. Számmal a száját kerestem, a kezeimmel pedig a formás tomporát. Talpaimat az ágyra tettem, hogy ellent tudjak tartani a lökéseknek, amik egyre erősebbek és gyorsabbak lettek.
Úgy mozgott, akár a dugattyú, én pedig a párnába merültem. Mozgott az ágy, a testemben már a jól ismert gyönyör gyűrűzött felfelé. Egy üvöltéssel, ami olyan hangos volt, hogy képtelenségnek tűnt, hogy az én torkomból törjön elő, elélveztem. Ez pedig a partneremet is átdobta a határon.
Állatias üvöltéssel töltötte meg a belsőmet, ahogy rám nehezedett.
- Uhm, Tehror... - szólítottam meg szelíden, mikor kitisztult egy kicsit a látásom.
- Hmm? - hümmögött, ahogy csípője lassan mozdult, még mindig döfésre állva.
Közben a nyakamba temetkezve lassan lélegzett.
- Nem tudom, hogy tapintatlanság-e ilyet kérdezni... - kezdtem elpirulva, ahogy a zöld íriszek rám villantak.
Ismét felébredt bennem az ismerős sóvárgás, a belsőm pedig összerándult.
- Mi az, kara? - kérdezte kicsit akcentusosan.
Észrevettem, hogy Tehrornak akcentusa van, ha nem figyel oda rá az eltüntetésére. Ettől az álmos, rekedt hangtól a mellbimbóim megkeményedtek.
- Jól érzem, hogy te még mindig félkemény vagy? - kérdeztem meg, ahogy még mindig, szinte öntudatlanul is mozgott bennem.
Egy hamisítatlan rosszfiús mosollyal ismét rajtam termett.
- Mit mondhatnék, telhetetlen vagyok - hangsúlyt adva a mondandójának, döfött egyet. - Hmmm... én pedig jól érzem, hogy szükséged van rám?
Ettől a mosolytól nevethetnékem támadt. Viszont az ölem éhesen összerándult, így megragadtam az uram tarkóját és a fejét csóktávolságon belülre lehúztam magamhoz.
- Ne dumálj, csak csináld! - utasítottam, ezzel pedig én elmerültem a csókjában, ő pedig bennem.