54. fejezet: Ha a dolgok eldurvulnak

"Egy dühös embernő is elég szörnyű, viszont egy dühös démonnőt mindenképpen kerülj el!"

- Ez lenne a Zárka? - kérdeztem a mellettem szobrozó Tehrortól.
Ajkai felett izzadságcseppek gyöngyöztek, arcából kifutott minden szín. Pedig már elég sápadt volt akkor is, amikor elindultunk. Egy szokatlanul sötét helyen voltunk. Az ég feketében játszott a fejünk felett, a talaj már mintha megkövesedett volna. Sehol egy árva állat, de még növények is alig. A távolból kiáltások és kürtszó hallatszott. A hangok felé fordultam, a horizonton pedig egy városszerűséget pillantottam meg.
A várost pásztázó fények vették körül, akár egy börtönkomplexumot.  A sok tekercsnyi szögesdrót meg-megcsillant a falak tetején.
- Igen - nyögte Tehror. - Biztosan ide jött Ryshia?
- Sajnos igen - termett előttünk Lucifer. - Rá kell vennünk, hogy visszajöjjön velünk!
- Ezt se hittem volna soha - nevettem el magamat kínomban. - Egy Zárka nevű dimenzióból akarjátok visszacsábítani a Pokolba azt a szerencsétlen lányt.
- Hidd el nekem, a Pokol jobb - vágta rá Lucifer a dimenzióját védve.
Halkan kuncogtam ennek a kijelentésnek az abszurditásán, majd szépen elindultam. A fiúk azonban még mindig ugyanott szobrozva álltak és nézték a horizonton lévő épületeket. Megforgatva a szemeimet közéjük álltam és mindkettejükbe belekaroltam. Koncentrációm segítségével megpiszkáltam egy kicsit a bennem lévő démont. Mikor éreztem a szarvaimat megnyúlni, az izmaim pedig telítődtek vérrel és adrenalinnal, kicsit megrogyasztottam a térdeimet. Fekete farmerem és magas nyakú garbóm megfeszült a testemen, ahogy elhelyezkedtem a futáshoz.
- Ha nem tartjátok a tempót, húzlak titeket! - néztem a döbbent izomkolosszusokra.
Mivel nem válaszoltak, minden erőmet beleadva mozgásra bírta a lábaimat a kihalt síkságon keresztül. A két nehéz férfivel az oldalamon nehezebben ment a futás, de így is gyorsan haladtam. A börtönkomplexum egyre közelebb ért. Az út felénél Lucifer kibújt a karom alól és ő is futni kezdett. A huncut ördög még meg is előzött, majd pontosan elém vágott. Egy kecses ugrással a levegőbe emelkedett, majd egy kis lendülettel szembefordult velem és hátrafelé futott, tartva velem a nyaktörő tempót.
- Felvágós! - üvöltöttem neki.
Vörös szemöldökét enyhén megemelte, mintha tudott volna egy titkot.
- Majd ha megtudod, mire készül az urad! - mutatott a hátam mögé.
Szinte nem is éreztem, amikor Tehror is kibújt a karom alól. A hátam mögé pillantottam, de hiába aggódtam amiatt, hogy lemaradna tőlünk. Szorosan ott volt mögöttem és egy kisfiús mosolyt villantott felém. Aztán a teste hirtelen eltűnt, mintha eggyé vált volna az ottani levegővel. Fekete köd árulkodott csupán az előbbi tartózkodási helyéről. Már majdnem leálltam teljesen a futással, mikor újra felbukkant. Mintha egyenesen alólam nőtt volna ki, megfogta a két lábamat és a csípője köré tekerte. Mellkasom izmos hátának csapódott, ahogy a karja tartotta a combjaimat. Talpam már nem érte a földet, hanem Tehror vitt a hátán, akár egy gyereket. És így megelőztük Lucifert is.
- Ez nem ér! - üvöltötte a Sátán, de hallottam a hangján, hogy mosolygott.
- Mondja ezt a Pokol ura! - feleseltem vissza neki. - A Halál a legjobb!
Nem gondolkodtam, mielőtt kimondtam volna. Tehror valószínűleg meghallotta, mivel a kezével fogást váltott és egy elegáns mozdulattal már szemben voltam vele. Kis sikkantással vettem tudomásul a hirtelen váltást. A hasunk egymáshoz feszült, combjaimat pedig erősebben fontam keskeny csípője köré. Miközben futott, a szemét nem vette le rólam, ami mögött mintha izzott volna valami. Túlvilági fényű írisze szinte itta a látványomat, amitől meztelennek éreztem magamat.
A hátam falat ért, miközben csak néztük egymást. Végül elmosolyodott.
- Örülök, hogy ezen a véleményen vagy, angyalom - suttogta bele a számba.
Már azt hittem, hogy egy mély csókot fogok tőle kapni. A tekintete olyan csókot ígért, amitől elveszteném az eszemet. Viszont ahogy lehunyt szemmel vártam a csókot, az csak nem jött. Ajka leheletfinoman ért az enyémhez és azonnal el is húzódott. A szívem nagyot dobbant, a bőröm alá pedig mintha folyékony tűz fészkelte volna be magát.
Egy szűzies csók volt csupán és mégis bensőségesebb az összes eddiginél.
- Hogy érted azt, hogy nem mehetünk be?! - Lucifer felháborodott hangja rántott ki a kábulatból.
A vörös hajú férfi felé néztem. Éppen az egyik őrféleséggel hadakozott, aki történetesen nő volt.
- Gyere, segítsünk ennek a tökkelütöttnek - suttogta a Halál a fülembe.
- Még egy ideig nézni akarom, hogy szenved - motyogtam szinte magamon kívül.
- Nem szeretem, amikor gonosz vagy, drága - simogatta meg a hajamat, amitől legszívesebben doromboltam és a kezéhez bújtam volna. - Nem illik hozzád.
- És honnan tudod, hogy nem ez a valódi énem? - tettem fel a trükkös kérdést.
- Mert tegnap este zokogtál a barátnőd miatt - mondta a szemembe az igazságot. - Egy gonosz ember nem tesz ilyesmit.
Szó nélkül préseltem össze a számat és léptem közelebb az őr-Lucifer kombinációhoz. Nem akartam, hogy Zafírát felemlegesse. Viszont igaza volt. Akármennyire meg akartam győzni magamat arról, hogy nincsenek érzéseim, újra és újra rádöbbentettek, hogy a lelkem valahol még bennem van. Csak tudtam volna, hogy hogyan lehetséges ez!
- Hogy hívnak? - szegezte neki az őrnek a kérdést Tehror, miközben én a gondolataimmal voltam elfoglalva.
Én is odamentem a pár lépésnyire lévő kapuhoz. A szemeim pedig tágra nyíltak. Először is, az őr egy nő volt, de ezt már említettem. Másodjára, úgy nézett ki, mint én. Kivéve a fekete ajkait és a hullákat is meghazudtolóan sápadt bőrét. Éjfekete szárnyain nem verődött vissza semmilyen fény. Ujjain karmok nőttek, és emellett úgy stírölte Tehrort, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét.
- Te?! - pillantott rám az őr kiguvadó szemekkel. Lassan felmért, mintha egy selejtes áru lennék, amit legszívesebben kihajított volna a kukába. - Látom, már nem vagy szűz!
- Ki a franc vagy te?! - ugrottam volna neki azonnal.
- Izolda vagyok - húzta ki magát büszkén. Majd kacéran a mellettem álló Halálra kacsintott. - Nem is emlékszel rám, bébi?
Én pedig majdnem ott helyben kaptam gutaütést, többfrontos agyvérzést és vérszemet egyszerre. Lassan Tehror felé fordultam, aki olyan bambán meredt előre, mint aki sokkhatás alatt van.
- Te vagy az a lidérc! - böktem a mutatóujjamat a szeme közé az őrnőnek, aki túlságosan is ismerős volt, miközben megvilágosodtam. - Te szálltad meg a testemet! Dédunokádnak neveztél, legalábbis Lucifernek ezt mondtad. És gyűlölsz engem, mert ő engem választott helyetted! - vágtam az arcába.
Tehror álla a földet seperte.
- Izzy? - kerekedett el a szeme. - Tényleg te vagy az?
Én felháborodottan álltam ott. Izolda meg csak úgy ragyogott a boldogságtól, hogy a magát férjemnek nevező férfi felismerte. Amikor közelebb lépett Tehrorhoz és a körmét végighúzta ruhával fedett mellkasán, elpattant bennem valami. Előrántottam az övembe csúsztatott tőrömet és a nyakához emeltem. A lidérc lassan hátrébb araszolt, ahogy a kést nekinyomtam a torkának.
- Ne érj hozzá! - sziszegtem keményen, a szarvaim pedig kihegyesedtek.
- Szerinted hagyom, hogy egy kis taknyos megmondja nekem, mit csináljak?! - indult volna meg felém, de ezúttal nem a penge élét, hanem a hegyét szegeztem a gégéjének.
- Igen, ajánlatos azt tenned, amit mondok - közöltem. - Mert ő az enyém!
Mélyet szippantott a levegőből, mire elvigyorodott.
- Nem érzem rajtad az illatát - tágult ki a pupillája. - Még szabad préda. Viszont... Lucifer illata még mindig úgy árad belőled, mintha megfürödtél volna egy kádnyi parfümben.
- És ez mit számít?! - kérdeztem dühösen.
- Azt, hogy az ördöggel szeretkeztél. Többször is. Ő vette el az ártatlanságodat. Ő pumpálta beléd a magját, miközben az ő nevét sikítottad. Ő melegített fel a szeretkezés után saját csupasz testével és szexdémoni természetét meghazudtolva nem merült el benned minden egyes alkalommal, amikor férfi után vágyakoztál... - szemei gonoszul csillogtak, ahogy észrevette, hogy értettem a szavait, a dühöm pedig önmarcangolásba ment át. - Igen, így van. Elbuktál, mint angyal. Elbuktál, mint barát. Elbuktál, mint tisztességes nő. És elbuktál, mint hitves.
Mellkasom közepe sajgott, mert tudtam, hogy igaza volt. Mindenben. Mielőtt bármit mondhattam volna, eltűnt a kezem közül. Meglepetten láttam, hogy a falnak préselődve állt és kiguvadt szeméből ítélve levegőhiánnyal küszködött. Méghozzá Tehror keze miatt, ami szépen lassan kimasszírozta belőle a szuszt.
- Nem beszélhetsz ilyen hangon a királynőmmel - jelentette ki Tehror. - Nem engedem, hogy bántsd vagy megfélemlítsd. Hiába viseled ezt a testet vagy akármelyik másikat, nem fogok bedőlni neked újra. Most pedig engedj be minket, különben odadoblak apámnak és tudod, hogy a vén kéjenc imádja az ilyen finom falatokat - morogta.
Izolda még jobban lesápadt, ami már szinte átlátszóvá tette a bőrét. A kapu viszont kinyílt, így a Halál elengedte a lány torkát.
- Gyertek! - mordult fel, miközben belépett a falakon túlra.
Egymásra néztünk Luciferrel és némán megállapodtunk, hogy most nem lenne tanácsos még jobban felbosszantani. A dübörgő léptű Halál után siettünk.
A börtönkomplexum megnevezéssel nem is tévedtem olyan sokat. Acélajtók és masszív kőépületek alkották az utcákat, a külső falról pedig hatalmas reflektorok pásztázták a környéket. Őrök és közmunkások járkáltak, mindenki behúzott vállal és lehajtott fejjel sietett a dolgára. Teljesen szimmetrikus elrendezés jellemezte az egészet, szinte rosszul voltam a sok egyforma épülettől. Az egész városszerűség egy szabályos kör alakban épült, közepén egy hatalmas főtérrel. Minden út oda vezetett, így nem volt nehéz megtalálni.
- Nem látott egy démonnőt, akinek hiányoztak a szarvai? - állított meg Lucifer egy őrt.
Komor arcú férfi volt, minden érzelmet mellőző szemekkel. Már szimpatikusabb volt, mint Izolda.
- A nő neve? - kérdezte.
- Ryshia - vágtam közbe.
A férfi szemében felismerés csillant. Elvigyorodott, a tekintete pedig megvetést tükrözött.
- Éppen ő következik a főtéren - intett a fejével a pár méterre lévő emelvényre.
- Hol következik? Mi van?! - másztam a férfi arcába.
- Nyugi, csibe, ha ilyen harcias vagy, te is odakerülhetsz - a mosolyt lehetetlen lett volna letörölni az arcáról.
- Miyako... - bökött meg a hátamon Tehror.
Én idegbeteg tekintetettel pördültem meg a tengelyem körül. És én is megláttam, amire fel akarta hívni a figyelmemet. Egy hatalmas plakát hirdette az aznap esti programot.

FIGYELEM!

A MA ESTI PROGRAM:

ÖNGYILKOSOK ÉJSZAKÁJA!

10 HARCOS, DE CSAK EGY NYERHET.

A FŐATTRAKCIÓ:

AZ ÖVTARTÓ: BIG DADDY.

A KIHÍVÓ: RHYS, A FATTYÚ.

- Mi ez? - mutattam dühösen a plakátra. - És ki a halál az a Big Daddy?!
- Hé! - nyögte be Tehror.
- Bocsánat, másképp fogalmazok - fordultam felé egy pillanatra. - Ki a franc bánatos fasza az a Big Daddy? Ez egy fantáziátlan és teljességgel röhejes név, ha már itt tartunk!
- Mindjárt meglátjátok - mondta az őr és nyomtalanul eltűnt.
Volt, nincs. Nuku. Nyista. Semmi. Szótlanul a főtérre szaladtam, azon belül pedig az emelvényhez. Csak akkor jöttem rá, hogy ez egy ring volt. A fegyencek egyforma ruhákban, csörgetve bilincseiket szurkoltak a harcosoknak. Éppen két nagydarab izompacsirta birkózott. Üvöltve és vérszomjasan biztatták őket. A harcosok megvadult állatok módjára marcangolták egymást. Csattantak az öklök, roppantak a csontok és folyt a vér.
- Nem tudnak meghalni - közölte halkan Tehror.
- Hogyhogy? - néztem fel rá.
- A Zárkában kötelező leülni a büntetést - hangsúlyozta. - Így az itt élőknek semmilyen menekvést nem biztosítanak.
- Beleértve a halált is - folytattam a gondolatmenetét. - Ez szörnyű!
- Nem hiába ez a söpredék gyűjtőhelye - értett egyet velem a srác. - Csak azt nem tudom, hogy Ryshiát honnan ismerik itt?
Lucifer sötéten bámult maga elé, de a kérdésre lassan felemelte a fejét. Emlékeket láttam a szemében. Majd valamire rájött.
- Itt született - motyogta inkább magának, mint nekünk. - Azért járhat szabadon ki-be. A démonszajha... az anyja... az egyik fegyenctől lett terhes...
Én nem értettem semmit. Egy konferanszié lépett a ringbe, ahogy az izomkolosszusok elvonultak. Jellegtelen fickó volt, viszont a szavaira minden rab elcsendesült. Most következett a főattrakció, vagyis Ryshia harca. Egy kényszerzubbonyos fegyenc mellett próbáltam felpipiskedni, hogy jobban lássak.
Alig ismertem rá. A lány arca komor volt, ahogy fellépkedett a gumikötéllel elkerített területre. Haja kissé már megnőtt, haja elöl már a válláig ért. Szarvai már félig újra kinőttek. Egy lenge edzőnadrágot viselt, viszont a felsőtestét egy deréknál vasból készült felső takarta. Ez a felső a kezeinél kesztyűben végződött.
Az ellenfél pedig egy szálkás izomzatú bokszolóra hasonlított. Én azt hittem, hogy Big Daddy egy hájas disznó, két méteres termettel és egy revolverrel. A férfi hidegen tekintett a lányra, a kezeit küzdő pozícióba helyezte.
- Egy alakváltó... - mondta Lucifer.
- Veszélyes? - fordultam az ördög felé.
- Itt mindenki veszélyes - válaszolt egyszerűen.
Visszafordultam a harcolni készülő felekhez. A konferanszié bemutatta őket, mintha nem mindenki azért jött volna, hogy őket lássa.
- A Zárka legkeményebb harcosa, 3 emberöltőnyi büntetéssel, Big Daddy! - a tömeg üvöltött és a rabok dobogtak a lábaikkal, már akinek nem volt leláncolva. Az alakváltó szinte királyi biccentéssel fogadta az ovációt. - És a kihívó, aki önként jött ide, saját megfontolásból viszont nem valószínű, hogy saját lábán fog távozni, Rhys, a fattyú!
Sokkal laposabb volt az üdvözlés, mint a bajnoknak. A démonlány kikapta a megszeppent férfi kezéből a mikrofont. A kihívotthoz fordult.
- Tudod, miért vagyunk itt, ugye - hangja csöpögött a megvetéstől, ahogy a napbarnított, cserzett bőrű férfire nézett, aki kérdően vonta fel a szemöldökét -, apa?
És itt tátottam el a számat.