48. fejezet: Értekezés

Szóval az egyik kommentelőm lelepleződött, ami a nemét illeti! Őszintén örülök, hogy neked fiú szemmel is tetszik, álmodni sem mertem volna arról, hogy ez a nyáltól (és vértől) csepegő irományom az "erősebbik nem" tagjait is megszólíthatja. Szóval, kedves Ismeretlen (alias Unknown), további jó szórakozást a történethez és ha gondolod, egyszer rám írhatsz ;D

"Semmi nem ér semmit egy jó terv nélkül, nemde?" 

"Tehror szemszöge"
 Ez a levél egyben átkozott és áldott. Átkozott legyen, amiért megzavartak minket miatta. Még most is éreztem nemesebbik testrészemben a vágyakozást hitvesem forró és puha idomai után, azonban gondolatban meg kellett ráznom magamat. Nem hunyászkodhatom meg egy nő előtt! Viszont áldott legyen ez a levél a tartalma miatt. Akárki akármit mond, máris szimpatikus ez a szárnyas boszorkány. Gyorsan átfutottam a rövidke levelet, amiben csupán ennyi állt:

Nagy Uram,
Sajnálom, hogy rabolom értékes idejét. Madaram, Vod, szolgálatára áll a válasz visszarepítésében. De hogy a tárgyra térjek, egy ajánlatom van az Ön számára!
Tudomásomra jutott, hogy hitvesének szárnya pihen nálunk. Ne aggódjon egy percig sem! Én sosem akartam ennek a csapatnak az üzelmeibe belefolyni, csupán így alakult. Shadow a nevem, a fajom szokatlan keverék: tündér és vámpír. Én azonban csak jót akarok Magának és Miyakonak. Szeretnék bosszút állni társaimon, kik olyan rútul bántak kedvesével. Mint tudja, a védőburok nem örök, ami körülveszi az erdőt. Egy évben egy órára leengedjük védfalainkat, hogy töltekezhessünk a Földanyából. Meg tudom oldani, hogy ne az adott időpontban történjen ez. Meglepetésként viheti magával lelküket, akár kínszenvedések között is.
Csupán annyit kérek, hogy engem hagyjon élni. Nem kérek örökkévalóságig tartó életet, mert tudom, hogy az út úgy kiélvezhető, ha tudjuk, egyszer eljön a vége is. Azt kérem, ha eljön az én időm, melegen fogadhassam, akár egy jó barátot. Ha él a lehetőséggel, kérem tudassa velem, mert nincs időnk a késlekedésre.
Legmélyebb tisztelettel, Shadow

Mosoly fakadt az arcomon, mellettem hitvesem csak az arcomat figyelte. Azonban nem törődtem ezúttal kutakodó kérdéseivel, hanem nekiálltam megfogalmazni a választ. Közben a varjú intelligensen figyelt fekete gombszemeivel. Ettől kissé feszélyezett voltam, viszont semmi többet nem éreztem a madár iránt.

Shadow,
Érdekel a kedves ajánlata. Rendkívül furcsa, mert ilyen dolgokkal nem szoktak dobálózni az emberek. Viszont nem hagyhatom ki a kedvező lehetőséget, hogy bosszút álljak kedvesem kínjaiért, ebben pedig hálás köszönetem. Mondja meg az időpontot, én pedig ott leszek.
Köszönettel: a Halál

- Na, tényleg Shadow küldte? - faggatott Miyako könyörtelenül.
- Igen - mondtam, miközben ujjammal lezártam a pici tekercset.
Lassú mozdulatokkal felerősítettem a madárra a levelet, az pedig fekete villámként hasított ki a nyitott ablakon. Bántotta a szememet a kintről beszűrődő fény, így elhúztam a vastag brokátfüggönyöket.
- Mi volt a levélben? - sürgetett a válaszadással.
- Jó hír - válaszoltam sejtelmesen mosolyogva. - Méghozzá nagyon jó!
- Kíváncsivá tettél - ráncolta össze imádnivalóan a szemöldökét.
Közelebb léptem hozzá, de csak óvatosan.
- Te is engem az edzőteremben - emlékeztettem a levél előtti elfoglaltságunkra.
Ilyen skarlátvörös árnyalatot még nem láttam egy olyan lényen, aki elvileg halhatatlan. Azonban Miyako még ebben is meg tudott lepni. Sok emberséget megőrzött átváltozása után is, ami csupán keveseknek adatik meg, főleg egy démon-bukott félvérnek.
- Az nem tudom, mi volt - dadogta zavartan.
Szarvai már visszahúzódtak, ahogy a bőre is már újra kivilágosodott. A démon ismét teste rejtekében pihent, mélyen elzárva. Most azonban, hogy megtapasztaltam egy kis darabot belőle, nem hiszem, hogy ugyanúgy tudnék tekinteni hitvesemre, mint azelőtt. Rá kellett jönnöm, hogy Miyako erős, ha jelenlegi állapotában szárnyatlan is volt.
Illetve annyi szenvedély volt benne, amit bűn lett volna magának megtartania.
- Ha te nem tudod, én honnan is tudhatnám? - mondtam lágyan. - Egyet viszont tudok - álltam meg tőle fél centire, hogy a fülébe súghassak - sok ilyen fog még történni...
- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie - remegett a hangja.
Üresebbnek éreztem magamat, mint valaha. Ugyanis ez volt az első igazi fizikai érzelemnyilvánítása, ami az edzőteremben történt. A pokolbéli csók nem számított, ugyanis az azért volt, mert szabadulni akart. Ha pedig ezt is letagadja, már nem tudom, minek higgyek.
- Dehogyisnem, kara - kedves becézés csúszott ki a számon ezzel.
Tudtam, hogy mi összetartozunk. A magamfajtánknak csak egy társat ad az ég, és én hittem, hogy megtaláltam a sajátomat.
- Tudod, ez milyen megalázó? - dörzsölte meg az arcát.
Akár egy kétélű kardot is lenyelethetett volna velem, az sem fájt volna jobban.
- Igen, képzelem - váltottam gúnyos hangra. - A legerősebb hím, akitől mindenki retteg, téged akar asszonyául. Tényleg megalázó lehet a számodra!
- Én soha nem akartam ebbe belekeveredni! - vágta az arcomba.
- Milyen dolgot értesz az "ebbe" alatt?! - kezdtem elveszíteni a hidegvéremet. - Az életbe? A halhatatlanságba? Egy ágyba Luciferrel? Kapcsolatba velem?
- A Lucifer és a kapcsolat kérdése egybetartozik - feleselt vissza gyorsan, mielőtt folytathattam volna a kérdezést.
- Ugyan miért?
- Mert te fogattál el Luciferrel, hogy ő "betörhessen", akár egy tenyészkancát! - bökte meg a mutatóujjával a mellkasom közepét, ahol a szívemnek kellett volna dobognia. - Körbekínáltál a barátodnak, mint egy mariskaslukkot! Ne is tagadd, mert így volt! Vagy ő csak letesztelte az árut? Hogy elég friss-e neked?! - ezzel megmarkolta saját melleit demonstráció gyanánt. - Hát megmondom: élveztem minden percét az aktusnak az alvilág urával. Egymás után többször is, mert ő repetát is kért mindebből itt! - simított végig a testén, miközben az egyik kezével még mindig fogta a mellét. - És megjelölt, a magáévá tett, szeretkezett velem, szétkúrta az agyamat és többször is eldurrant bennem, akár egy tűzhányó!
Ezekre a szavakra féltékenység és düh támadt bennem. Mielőtt feleszmélhettem volna, a falhoz nyomtam törékeny testét és égető íriszeimet rászegeztem az ajkaira és a melleire, amiket még mindig fogott.
- Az enyém vagy - morogtam neki sötéten.
- Akkor miért nézted ölbe tett kézzel, ahogy a barátod használ? - kérdezett vissza halkan.
- Nem én kértem, hanem Liza... - még mindig az emberi nevét használtam, de gyorsan kijavítottam magamat - vagyis Shaikin. Ő tudta, hogy egy szűz meghalna alattam, akármilyen egészséges is.