Sürgősségi extra fejezet, azaz - 35. fejezet: Izzó vágyak 18+

Annyian kértétek, hogy képtelen voltam nektek ellenállni. Szóval ezt egy sürgősségi extra fejezetként írtam meg, örüljetek neki! Próbálom minél... hogy is mondjam... perzselőbbre írni ezt a részt. Szóval hajrá én és jó szórakozást nektek, perverz népek!
Aislynn

Belekapaszkodtam Lucifer vállaiba, ahogy bevitt a lakosztályába. Ragaszkodott ahhoz, hogy az ölében hozzon be, pedig a szárnyaimmal annyit nyomhattam, mint egy tehervonat. De ő úgy dobott le az ágyra, mintha csupán egy tollpihe lennék, a könnyebb fajtából. Az ágy puhább volt, mint amire emlékeztem, mert a szárnyaim alatt kézségesen belapult. Olyan volt, mintha habon vagy felhőn feküdnék. Egyszerűen tökéletes. Egy nyögéssel belesüppedtem a puhaságba, teljesen megfeledkezve arról, hogy miért is vagyok itt. A zavar érzése elöntött, az arcom pedig elvörösödött. Hiszen még sosem csináltam ilyet.
Engedd, hogy a tested irányítson. Mást nem kell tudnod. Nem tudom, hogy ki mondta ezt nekem, de most nagyon ideillett. A jobb oldalamon besüppedt az ágy, én pedig ösztönösen összehúztam a szárnyaimat. Éreztem a belőle áradó forróságot, ahogy átkarolta a derekamat. Felnéztem az arcára, amin mosoly terült szét. Nem csábító és érzéki. Nem gúnyos. Csak egy egyszerű mosoly.
- Érzem a félelmedet - simogatta meg a kulcscsontomon lévő kis bemélyedést. - Talán félsz tőlem?
- Nem - ingattam a fejemet és a párnára hanyatlottam. - De nem is bízom benned.
- Miért? - kérdezte ártatlanul, miközben elkedte lassan kioldani a ruhám felső részét.
- A Pokolban vagyunk - suttogtam. - Egy ágyban vagyok az Alvilág Urával, aki épp most fogja elvenni a szüzességemet. Ribancnak érzem magam.
- Nem vagy az - puszilta meg a homlokomat. - Hidd el, találkoztam már párral.
- Valahogy sejtettem - forgattam meg a szemeimet.
- Csak lazíts. Jó lesz, hidd el. Eddig még senki nem panaszkodott... - morogta egy sunyi mosollyal, ahogy levette rólam a felsőmet.
Az arcával odasimult a nyakhajlatomba, amitől forróság öntött el. Kis csókokat hintett a nyakamra, egyre fentebb. A kezével a derekamat simogatta, hüvelykujjával kis köröket rajzolt a bőrömre. A szája végül elért az enyémhez és egy lassú csókban forrtunk össze. Nem volt erőszakos, sőt! Gyengéd volt és élettel teli. A nyelvünk vígan kergetőzött, közben Lucifer keze a gerincemet simogatta. A keze és a szája nyomán is forróság áradt szét bennem, a bőrömön kezdett megjelenni egy vékony izzadságréteg. Már nem féltem, hanem engedtem, hogy a testem vezessen. Ügyes mozdulatokkal kigomboltam az ingét, ő pedig kézségesen kibújt belőle, majd az is a földön landolt az én felsőm mellett. Fölém került, az egyik erős combja a két lábam közt feszült. Elállt a lélegzetem, ahogy megéreztem az ujjai kalandozását a bőrömön.
A szája elvált az enyémtől és a sarkára ült, én pedig alatta feküdtem. A melltartót szűknek éreztem megduzzadt melleimnek. Az ágyékomban forróság ömlött szét, ahogy teljes pompájában megcsodáltam a Sátánt. Szépen kidolgozott, szálkás izmai táncoltak a bőre alatt, szép árnyalatú bőrét ellepte a veríték. A haja kuszán állt, kezeit pedig a hasamon nyugtatta. A szemei falták a látványomat.
- A testedet a férfiak kínzására teremtették - közölte rekedtes hangon.
Szemei elsötétültek a vágytól, az ujjai pedig a melleim ívét simogatták. A mellbimbóim kínzóan és keményen feszültek a finom anyagnak, ami szinte elviselhetetlen volt. Lucifer a kezeit gyengéden az érzékeny halmokra tette, amik tökéletesen beleilletek a kezébe. Hátamat megfeszítve némán könyörögtem többért. Mire egyet pislantottam, a két kosár között szétvágott melltartó lerepült rólam. Szellő csapta meg a szabad melleimet, amitől a mellbimbóim csak még jobban megkeményedtek. Feszült és lüktetett, ahogy a lábam köze is.
- Kérlek... - nyöszörögtem.
Nem tudom, mire kértem. Azt sem tudtam, hogy mit akarok. De azt tudtam, hogy csak ő adhatja meg azt, amire abban a pillanatban vágytam. A maradék ép gondolataim is darabokra szakadtak, mikor elkezdte dörzsölgetni a mellbimbóimat az ujjaival. A kéj érzése hullámokban söpört át rajtam, mind a testem központjában sűrűsödött össze. Lucifer mintha csak megérezte volna a vágyamat, a combját még jobban beékelte a lábaim közé. A nyomás csak erősödött, én pedig minden szégyenérzetemet félre téve nekidörgölőztem a combjának, hátha enyhülést kapok. A comb eltűnt a lábaim közül, helyette valami keményebb került oda. Lucifer legnemesebb végtagja az én ágyékommal ritmusra lüktetett, amit még a nadrágunk anyagán keresztül is éreztem. Isteni érzés keringett bennem, az ágyékomat az övéhez dörzsöltem. Éreztem, ahogy egyre jobban megkeményedik. A kezek határozottan az ágyhoz préselték a csípőmet, így nem tudtam mozogni.
- Ha ezt a mozgást tovább csinálod, nem fogok tudni uralkodni magamon. Azt akarom, hogy fájdalommentesen ess át ezen, ha pedig ilyen szexin tekergőzöl a csípőddel, elvesztem az eszem. Már a puszta látványodtól is kemény vagyok, ne nehezítsd meg, jó? - suttogta a nyakamba, én pedig remegve bólintottam.
Remegtem a rám törő forróságtól, a hímtagtól a lábaim között és Lucifer szájától, ami egyre lentebb barangolt a melleim közötti kis ösvényen. A melleim sajogtak az érintése után, de aztán a szájába vette az egyik mellbimbómat. A hátam ívben megfeszült, de az erős kezek lent tartottak a matracon. A szárnyaimat kitártam, az egyik éjjeliszekrény el is vágódott, olyan erővel csapódott neki az egyik szárnyam. Éreztem a mosolyát, miközben elkezdte szívni, én pedig elvesztettem az eszemet, már ami maradt belőle. A fogait is akcióba lendítette, nekem pedig a lábujjaim begörbültek a gyönyörűségtől. Aztán áttért a másikra, én pedig belemarkoltam a vörös hajába és a mellemre szorítottam a fejét, nehogy eltávolodjon tőle.
- Szeretem a telhetetlen nőket - morogta a bőrömbe, én pedig mosolyogtam.
A feje azonban kicsúszott a szorításomból, és utat talált a nadrágom korcáig. Felpillantott rám, én pedig nyögtem egyet a tekintete intenzitásától. Mintha a hang beindította volna, sietett a nadrágom és a bugyim leügyeskedésével, közben ő is megszabadult a maradék ruhájától. A combjaimat szélesre tártam, így a levegő megcsapoott odalent. Elvörösödtem, mert éreztem, hogy teljesen átnedvesedtem. Ő megbabonázva nézte a széttárt lábaim középpontját, mintha még sosem látott volna ilyet. A kezét ráfektette a szeméremdombomra, a tenyere belsejével pedig elkezdte dörzsölni a legjobban sajgó pontot. A lábaim közé mászott, a szemei az arcomon voltak, mintha tanúja akarna lenni minden reakciómnak, amit az érintése vált ki.
A csípőm remegett, a kezéhez dörzsöltem magamat, mert úgy éreztem, belehalok, ha nem szűnteti meg valahogy ezt az érzést. Szorosan összezártam a szemeimet, már csillagokat láttam, mikor Lucifer megfogta gyengéden az arcomat.
- Nyisd ki a szemeidet, Miyako - szólt lágy hangon. - Azt akarom, hogy lásd!
Kinyitottam a szemeimet és a vörös szempárral találtam magamat szembe. Szenvedélyesen megcsókolt, majd egy döféssel mélyen belém hatolt. Felnyögtem a hirtelen fájdalomtól, de Lucifer ajka tompította a hangot. A szemeim bekönnyesedtek, Lucifer pedig lecsókolta a könnyeimet az arcomról.
- Shh, kedvesem - motyogta a számba újra. - Jobb lesz...
Igaza volt. A fájdalom elillant, helyette... teltségérzetem volt. Aztán óvatosan kihúzódott belőlem, majd újra belém döfött. A kéj érzése elsöprő volt, nyögtem a boldogságtól. Ziháltam és izzadtam, a szemeim fennakadtak a gyönyörtől. A testünk síkos volt az izzadságtól, a bőrünk csúszott egymáson, ahogy elkezdett bennem ritmusosan mozogni. Bőr csattant, lepedő gyűrődött, ágy mozgott. A hatalmas, kézzel kifaragott baldachinos ágyat csupán a csípőjével mozdította meg. Engem meg egyenesen a mennyországba repítettek a mozdulatai. Bőre kipirosodott, ő is zihált. Gyorsított a tempón, én pedig tartottam vele az iramot. Aztán mindkettőnkből egyszerre robbant ki. Egyszerre élveztünk el, ő megtöltötte magjával meddő belsőmet, én pedig remegtem a boldogság mámorától, ami elöntött. Ő még mindig bennem volt, mikor rám zuhant hatalmas teste. Nem éreztem súlyosnak, csak elkezdtem cirógatni a haját.
- Köszönöm, hogy jóvá tetted az első alkalmamat - suttogtam neki.
- Én köszönöm, hogy megengedted - csókolgatta a nyakamat, én pedig felkuncogtam.
Óvatosan kihúzódott belőlem, majd az oldalamra feküdt. Betakart mindkettőnket, miközben magához ölelt. Furcsálltam a viselkedését, de nagyon jól esett. Ő is hanyatt feküdt, majd magára húzott, így a fejem a mellkasán pihent. Én is átkaroltam újdonsült párnámat, ő pedig simogatni kezdte a vállamat.
- Különleges lány vagy - morogta, miközben a légzése egyenletessé vált.
- Miért? - ásítottam.
De erre sosem kaptam választ. Ugyanis Lucifer elaludt, mielőtt válaszolt volna. A lábaink egymásba voltak gabalyodva, ahogy az egész testünk. Valami mégsem stimmelt. Azt mondta, sokan vették már igénybe. És mégis... ő boldog és békés álmot aludt mellettem. A válasz csupán később fogalmazódott meg bennem.
Annak ellenére, hogy ő a vezére egy népnek, attól még gyűlölik. A nők csak dugnak vele, aztán továbbállnak. Ezért voltam neki különleges. Mert mi szeretkeztünk...
Ebből a szempontból én voltam neki az első.

34. fejezet: Izolda

"Útravaló a Pokolba: Ha találkozol egy lidérccel, fuss!"

"Lucifer szemszöge"
A fekete hajú bukott nekitámadt Ozennek. Igazából nem nagyon hittem abban, hogy képes lesz legyőzni a legjobb harcosomat, egyet viszont tudtam: egy rakás hamu legyek, ha a mozdulatai nem voltak olyan erotikusak, mint egy rúdtáncosnak. A tőrök villogtak az emberfeletti gyorsaságú küzdelem során. A társaság üvöltözött, mindenki másnak szurkolt. A férfiak többnyire Miyakot nézték. Köztük voltam természetesen én is. Vékony izmai táncoltak a bőre alatt, haja csapkodott, a ruhája pedig mindent megmutatott.
Hosszú combjai, tökéletesen telt csípője, vékony dereka és peckes mellei teljesen megbabonáztak. Az pedig még jobban felizgatott, ahogy a tőrt forgatta. Egy amazon, durva mozdulatokkal, nyers erővel telve. Aztán észrevettem valamit. Teste mögött az árnyéka megnyúlt, ujjai végén 2 centis hegyes karmok nőttek. A bőre kifehéredett, mintha kipárolgott volna belőle minden színanyag. Haja immár füstszerűen lebegett, ajkai feketéllettek az arcán. Megváltozott.
Nem démon volt. Valami más. A bőréből fekete füst kezdett szivárogni, a szárnyait széttárta. A fekete tollakon nem verődött vissza a fény. A feketeség mindent elnyelt. Fényt és árnyékot egyaránt. A fekete fátyol egyre nagyobb körben terjedt szét a teremben.
- Lidérc! - kiáltották azok, akik a füstbe kerültek.
A vendégek kiáltozni kezdtek, ahogy elérte őket a fekete füst. Szemük fennakadt, lábuk nem mozdult. A démoni testrészek, a férfiak fején a szarv kezdett elsorvadni, a démonfarok pedig rothadni kezdtek. Emberekké változtak.
- Még most sem ismersz fel, apám? - hangzott Miyako hangja, mire ismét odanéztem.
Ozen négykézláb remegett, ahogy a füst fokozatosan rátekeredett. Miyako az apja nyakához szegezte az éles pengét.

Dédunokám testében fogok én lakozni és akkor elfoglalhatom méltó helyemet a Halál jobbkezeként. Ez volt a célom mindig. Ezt ne felejtsd el, Lucifer! És ha majd újra látlak az ő szemén keresztül, mélységesen meg foglak vetni, mert te vagy az, aki miatt ez történt.

Izolda... Őt ismertem meg Miyakoban és az ő szavai visszhangoztak bennem. Egy szempillantás alatt ott teremtem, lefogtam Miyako kezét, mielőtt lefejezhette volna a saját apját.
- Te?! - köpte a szemembe, ahogy átnézett a válla felett.
- Izolda, ne csináld ezt - suttogtam a fülébe. - Ne okozz csalódást a népednek. A lidérceket soha nem érdekelték a démonok. Szállj el Miyako testéből!
- Különben? - kérdezte eltorzított hangon, nekem dörgölőzve. - Érzem a vágyadat, Sátán. Le akarod őt fektetni. Mit számít az, hogy más lelke van benne?
- A Halál ennek nem fog örülni! - figyelmeztettem, miközben eltoltam magamtól.
- Ugyan, miért? Talán ez a kis csitri az új arkangyal? - nevetett fel ezen a "képtelenségen".
Mérgesen összehúztam a szemeimet. Már amikor megláttam Miyakot, tudtam, hogy több egyszerű bukottnál. Ő a Halál hitvese, ezen pedig Izolda sem tudott változtatni. Stephan már választott. Ő azért maradt a Földön, hogy megtalálhassa Miyakot. Még az egyik szolgálólányát is magával vitte, hogy játssza el a húgát!
- Őt választotta hitveseként - mondtam halkan.
Izzy szemei elkerekedtek. Miyako testére kezdett visszatérni a szín, az ajkai kezdtek újra természetes színűek lenni. Ez egyenértékű azzal, mintha Izolda lesápadt volna. Rosszul érinthette ez a hír, mivel ő már évszázadok óta próbálta elnyerni a Halál szívét.
- Akkor te vagy a beavatás - nyelt egy nagyot Izzy. - Ő kért meg rá?
- Nem - ingattam a fejemet. Sosem szerettem a Halállal tárgyalni, mivel ő képes bármit és bárkit megölni. Kivert tőle a víz. - Liza volt.
- A szolgáló?!
- Igen. Arra számít, hogy az ura nem tudja meg - motyogtam. - De ez az ésszerű döntés. Ha először a Halállal lenne, élőholttá változna, míg Stephan emberré. Végleg.
- A kis kurva még szűz? - nevetett fel Izolda, ami Miyako testében kissé érdekes látvány volt. - Ez haláli!
Úgy nevetett, mintha az év viccét mondtam volna el neki. Vagy inkább az évtized poénját.
- Távozz el, lidérc, kínok közé száműzlek téged, boszorkányok és szolgáik közé. Szenvedésed tartson sokáig, mert megszálltál egy démont, ki a védelmem alatt áll. Távozz el, vétkes lélek! - mormogtam, közben megfogtam Miyako vállát.
Izolda még egy hitetlenkedő pillantást vetett rám, aztán az ujjamon lévő pecsétgyűrűre, ami úgy izzott, akár a parázs. Innen tudta, hogy a vétke valóban valós.
- Még nem végeztünk! - sziszegte, majd Miyako szemei lecsukódtak.
Lassan elkezdett dőlni, én pedig elkaptam. Mielőtt gondolkodtam volna, magamhoz öleltem. A teste hideg volt, a szíve gyengén vert. Leheletét alig éreztem. Gyengéden lefektettem a földre, majd fölé hajoltam. Gyönyörű volt, ahogy alattam feküdt. Ahogy az ujjaimat végigvezettem bársonyos bőrén, ismeretlen érzések rohantak meg. Vigyázni akartam rá. Azt akartam, hogy az enyém legyen. Hogy csak én láthassam azt, amikor felébred. Hogy mellettem érezhesse magát igazi nőnek. Mert a hatalmas korkülönbség ellenére ez volt: igazi nő.
Amit a lakosztályban mondtam neki, igaz volt. Tényleg ő a legszebb a pokolbéli nők közül. Kívül is és belül is.
- Meg sem nézed a lányodat? - úgy szólítottam meg Ozent, hogy rá sem néztem.
- Ő tényleg a lányom? - a hangjából kihallatszott a hitetlenkedés moraja.
- Igen - mondtam egyszerűen. - Nézd meg jobban! Ő a romlásod gyümölcse.
- Ennek ellenére járt odafent - az elhaló léptek távozásáról árulkodtak. - Én még csak esélyt sem kaptam rá.
- Ő arról nem tehet, hogy ilyen apja van! - mordultam fel.
Mindenki már kirohant a bálteremből, hála Izolda kis akciójának. Csak mi voltunk bent Miyakoval. Az Éj gyermeke... Nem is sejti, hogy mennyire illik rá ez a név! Ahogy cirógattam az arcát, két kezével megragadta a vállaimat. Lassan kinyitotta a szemeit, az arcán pedig mosoly terült szét.
- A végén még elhiszem, hogy a lelke mélyén mindenki jó - kuncogott fel. - De inkább nem áltatom magamat.
- Miért hiszed, hogy én csak rosszat akarok? - fogtam meg az ujjait, majd megcsókoltam az ujjperceit.
- Szóval azt mondod, hogy az Alvilág Ura tud angyali is lenni? - nézett rám kihívóan.
- A démoni viselkedés kézenfekvőbb - fogtam át a derekát, majd felálltam vele. - Tudni akarod, miért?
Direkt úgy mondtam, hogy kétértelmű legyen. El is értem a célomat, mivel Miyako arca a legszebb skarlátvörös árnyalatot vette fel.

"Miyako szemszöge"
A szívem hevesen dobogott, ahogy Lucifer a karjaiban tartott. Hallottam, ahogy apámmal beszélt. A testemet megszálló lidérctől is megvédett. Tévedtem vele kapcsolatban. Nem olyan szívtelen, mint ahogy azt sokan terjesztik. A Sátán az csak egy poszt. Egy munkahely.
Kibújtam az öleléséből, majd körülnéztem. Csak mi voltunk már a hatalmas teremben.
- Úgy tűnik, vége lett a bálnak - szólalt meg helyettem Lucifer.
Újra ránéztem erre a pokolian helyes démonra, aki éppen a karját kínálta fel nekem. Én belekaroltam és minden teketória nélkül elvezetett a bálteremből. Nagy kacskaringózás és jó sok kínos csend után megérkeztünk egy lakosztályhoz, ami rögtön az ő lakosztálya mellett volt.
- Nem volt olyan jó az este, mint ahogy számoltam, de most már kár bánkódni - mosolyodott el a démonok ura.
- A keringő tetszett - kuncogtam magamban. - Meg az is kiderült, hogy van egy jó oldalad is...
- Ne nagyon hangoztasd, a végén még leváltanak - viccelődött.
Csend ereszkedett ránk. A srác pillantása megváltozott, éhessé és perzselővé vált. Nem tudtam, hogy mitévő legyek. Én azt az embert szerettem, akinek a védelmére szerződtem. De talán Lucifert is meg tudnám szeretni. A lelkem mélye azonban tudta, hogy ez csak fizikai együttlét. A Sátán egy szexdémon. Ezen még én sem tudtam változtatni.
- Miyako... - kezdte Lucifer, kiszakítva engem a gondolataim közül. - El kell mondanom valamit, mielőtt döntesz. Nem hagyom, hogy vak légy a sorsodat illetően.
- Felhomályosítanál, kérlek? Lehetőleg ne rébuszokban! - néztem rá oldalról.
- Stephan, az ember védenced nem is ember - kezdte tagoltan, én pedig lefagytam.
- Akkor micsoda? - kérdeztem már a hisztéria határát súrolva.
- Ő a Halál, személyesen. A Halál pedig hitvesének választott téged - mutatott rám a mutatóujjával.
Erőtlenül megráztam a fejemet, mintha ezzel semmissé tehetném az egészet. Nem éreztem Stephanon a Halál auráját. Nem vettem észre semmit! Hogy lehet ez? A gyomromat idegesség szorította össze. A családjára gondoltam. Martin? Liza? Martin neje? Velük mi van?
Aztán ez a hitves kérdés is úgy száguldott át az agyamon, mint egy tehervonat. Stephan a hitvesének jelölt ki engem? Pont engem? Egy bukott angyalt?
- Nem éreztem az auráját. Hogy lehet ez? - néztem ferdén Luciferre.
- Idéztél már lelkeket, nem?
- De.
- Megpróbáltak kapcsolatot létrehozni Stephannal?
- Nem - ingattam a fejemet, mikor leesett a tantusz. - A lelkek félnek tőle!
- Én is félek tőle. Mindent meg tud semmisíteni - pillantott az arcomra. - Még a hitvesét is. Ha szűz.
Lesápadtam a szavaitól. Pontosan tudta. Pontosan tudta azt, hogy szűz vagyok.
- És itt jössz a képbe te - világítottam rá a tényre. - Ő kért meg rá? - markoltam meg az inggallárját. Ő csak hallgatott, amivel az őrületbe kergetett. - Ő VOLT AZ?!
- Liza volt az, a szolgálója - motyogta, miközben az ujjaimat fejtegette a ruhájáról.
- Ezek szerint Liza odavetett a Sátánnak, hogy basszon meg, hogy aztán az ura, a Halál is meg tudjon baszni? - morogtam elsötétülő tekintettel.
- Nagy vonalakban és csúnya szavakkal, igen - támasztotta alá Lucifer az állításomat.
A tarkómat vakarva kínomban elröhögtem magamat. Lucifer úgy nézett rám, mintha megzakkantam volna, bár lehet, hogy tényleg ez történt. Ez az egész annyira abszurd volt. Már nem érdekelt semmi. Ahogy végigdörzsöltem az arcom, éreztem a falnivaló démon átható pillantását. Azt akartam, hogy egyetlen éjszakára el tudjam felejteni Stephant, a frissen megtudott információk ellenére is. Csak egyetlen, édes éjszakára. És itt volt a tökéletes alkalom.
- Igen - néztem bele a vágytól rubinvörös szemekbe.
- Mi igen? - hökkent meg az ördög.
- Nem akarok egyedül lenni az éjjel - doromboltam. - Segíts nekem elfelejteni Stephant, vele együtt a fenti világot.
Arcára egy elégedett mosoly kúszott fel, mintha egy óvodást kínáltam volna meg cukorral.
- Ezer örömmel.

33. fejezet: Keringő a Gonosszal

"Egy veszélyes és mindent elsöprő tánc, ami akár az életedbe is kerülhet. Egy jó tanács: ne játssz sokáig a tűzzel, mert végül felemészt."

- Már ennyi lenne az idő? - kérdeztem pókerarccal, miközben a körmömet piszkáltam zavaromban.
Nem terveztem azt, hogy ilyen hamar találkoznom kell vele. A férfi tüzetesen végigmért újra és újra, mintha nem tudna betelni a látványommal. A belsőmben jóleső bizsergés terjedt szét, amit még magamnak sem akartam bevallani. Tetszett, hogy egy férfi így nézett rám. Úgy éreztem, hogy tényleg szép vagyok.
De rossz embernél találtam meg ezt az érzést. A fejemet enyhén megráztam, mintha azzal kitörölhetném a gondolataimat.
- Mi a baj, kedves? - zengett a mély hang Lucifer torkából.
Gyengéden felemelte a fejemet, hogy az örvénylő vörös íriszeibe tudjak nézni. A feltörni készülő "semmi" a torkomon akadt. Mielőtt átgondolhattam volna és kiválogathattam volna a szavaimat, a számból akaratlanul előtört a nyers igazság.
- Ne nézz úgy rám, mintha én lennék a leggyönyörűbb nő a Földön - mondtam eltorzult hangon. - Nem vagyok más, csak egy naiv kislány, aki egy éjszakáért elcseréli az anyját. Ez csak egy alku, amit sajna az ördöggel kellett megkötnöm.
A szavakkal egyre torzabb és nyersebb lett a hangom, amíg végül már morogni kezdtem. Ezt hívta Ricsi az "akcentusomnak".
- Ne mondj ilyen ostobaságokat - Lucifer arcára egy mosoly kúszott fel. - Ha a Földön nem is te vagy a legszebb, itt a Pokolban biztosan.
Mélyen a szemébe néztem, de a hazugságnak semmilyen árulkodó jelét nem találtam. Hát persze, hogy nem! Hiszen ő találta ki a hazugság fogalmát! Meglepetten léptem egyet hátra, mikor megfogta a kezemet. Akaratlanul is kinyíltak a szárnyaim, amiket szinte védőpajzsként magam köré fogtam. Csak a kezem esett kívül a szárnyaimon, amit még mindig Lucifer fogott.
- Megengeded, hogy megérintsem őket? - kérdezte pár perc csend után.
Hirtelen nem esett le, hogy mit mondott. Aztán megértettem, hogy a szárnyaimra gondolt. Féltem, hogyha megtagadtam volna tőle még ezt is, lehet, hogy dühös lett volna. Én ezt nem akartam, így egy bólintással jeleztem, hogy megengedem.
Közelebb lépett hozzám, a kezem még mindig az övében pihent. Kitártam a szárnyaimat, hogy biztonságosan hozzáférhessen. Óvatosan megcirógatta a hatalmas és fekete fedőtollakat, amiket szinte nem is éreztem. Azután fokozatosan haladt a puhább tollaim felé, amik már csikis részeknek számítottak. Viszont amikor egy ujjal határozottan végigsimított a szárnyam és a hátam csatlakozásán, váratlan forróság öntött el. Több ujjal is kényeztetni kezdte azt az érzékeny részt, amit a szárnyaim belső íve nyújtott, én pedig képtelen voltam ellenállni neki.
- Kérlek... - nyögtem, amikor az ölem görcsbe rándult. - Hagyd abba...
- Pedig érzem rajtad... - lépett előrébb egyet, majd kettőt. A testünk összeért, az ujjaival pedig még gyorsabban kezdte simogatni azt a bizonyos pontot. Én pedig majdnem felrobbantam. Ő beleszagolt a nyakamba, amivel csak még jobban feltüzelt. - Érzem, hogy élvezed, Miyako... Engedd, hogy kényeztesselek.... - suttogta a nyakamba.
Az ösztönös részem engedni akart neki. Oda akartam adni magamat, hogy végre megszabaduljak az ölem feszültségétől, attól az édes gyötrelemtől. Az eszem viszont megakadályozta a feltörni készülő, könyörgő szavakat. A szárnyaimat összecsaptam, a Sátán öleléséből pedig kibújtam. A kezeimmel és a szárnyaimmal egyaránt körbeöleltem a testemet, hogy eltakarjam, mennyire remegtem a kielégületlenségtől.
Ő csak nevetett. Nem gonosz kacagással, inkább őszinte vidámsággal a hangjában.
- Mindig is tudtam, hogy a bukott angyalok büszkék - kezdte vidám mosollyal. - De te... minden várakozásomat felülmúltad - ingatta jókedvűen a fejét. - Igazi kihívás vagy, ez pedig tetszik.
Közelebb araszolt hozzám, de a teste nem volt benne a személyes teremben. Értékeltem ezt a gesztusát, így ki tudtam húzni magamat, mikor a remegésem alábbhagyott. Vártam a jókedvű vagy éppen gúnyos szavait, de csak nézett. A vidámság helyét valami egészen más vette át, amit valahogy képtelen voltam megnevezni. Fölém magasodott és végül megszólalt.
- Én nem foglak kényszeríteni semmire. De tudd, hogy egész este csábítani foglak, mígnem te fogsz dönteni az este végén: velem töltöd az éjszakát vagy egy külön szobában, magányosan. Te fogod eldönteni, hogy mi legyen. Én pedig nem fogom titkolni, hogy az első opciót szeretném jobban.
Nyílt tekintetétől és szándékaitól az arcomba szökött a vér. A Sátán kiteríti előttem a lapjait? Pedig mindig azt hittem, hogy agyafúrt az öreg! Viszont ahogy ott láttam őt, megértettem mindent. Neki még soha nem mondtak nemet. Ő csak gondolatot sugallhatott, de mindenkinek megvan a szabad akarata. Ez Lucifer gyengéje. Bármit tesz vagy mond, én döntök.
- Rendben - bólintottam döbbenten.
- Akkor ezt megbeszéltük - mondta és kinyújtotta a karját, várva, hogy belekaroljak. - Indulhatunk?
A szemeiben furcsa fény csillant. Azt hitte, hogy nem merem megtenni. Azt hitte, hogy el fogok húzódni. Én pedig gondolatban fityiszt mutattam neki, majd egy széles mozdulattal belekaroltam. A legragyogóbb mosolyomat villantottam rá, most pedig rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen.
- Már táncolhatnékom van! - közöltem egyenesen a szemébe nézve.
- Reméltem is! - mosolygott vissza rám gonoszan.
Kivezetett a lakosztályból. Csak most néztem meg az öltözékét alaposabban. Fekete ing volt rajta, természetesen a felső 3 gomb nem volt begombolva. Mellé fehér öltönynadrágot húzott, fekete cipővel körítve. Ő egy picivel volt csak magasabb nálam, konkrétan le tudtam volna fejelni az állát. A kidolgozott felsőteste kirajzolódott az ing alatt, ami pedig a nadrágját illeti... Nagyon kipirultam a gondolataim hatására, mire rájöttem, hogy a szerszámát fixíroztam! Gyorsan felkaptam a tekintetemet, inkább a folyosó falait kezdtem nézegetni. De akaratlanul is bevillantak azok az illetlen képek, ahogy elképzeltem Lucifert a nadrág nélkül. Azt már a fehér anyagon túl is láttam, hogy tekintélyes méretei vannak!
Újra rávezettem a pillantásomat, de most csak óvatosan rá akartam nézni, hogy tényleg igaz-e, amit az előbb a két szemem látott. Miután meggyőződtem róla, hogy tényleg akkora van neki, lassan ismét felnéztem. Ahogy a szemeimet újra a megfelelő helyre vezettem, Lucifer csintalan mosolya fogadott. Tudta, hogy megnéztem magamnak. Az arcom skarlátvörös színt öltött, ahogy az örvénylően vörös szemekbe néztem. Ő vigyorogva lehajolt a fülemhez, hogy azokkal a szexi ajkaival valamit súghasson nekem.
- Miért nem mondtad, hogy kíváncsi vagy rá? Hidd el, szívesen megmutatom a bál után - búgott érzékien a fülembe, amitől megborzongtam. - Gyere, már nagyon kíváncsiak rád a Vének.
- Miért? - motyogtam magam elé.
- Nem dőltél be a varázsomnak, ami már kiemelkedő teljesítménynek számít - mondta. - Meg amúgy is... Ozen lányára ki ne lenne kíváncsi?
- Apám ilyen különleges? - döbbentem le teljesen.
- Igen. Ő nem született démon. Csak később vált azzá - a kezét lassan kihúzta a kezeim közül, majd a derekamra fonta.
Forróság öntötte el a bőrömet, még a fűző ellenére is.
- Démonná vált? Hogyan? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Ember korában megrontott egy angyalt - húzott jobban magához. - Belehalt az aktusba és idekerült. Démon ereje hatalmas volt már akkor is. Aztán újra a Földre ment, ahol találkozott az angyalasszonnyal, akit megrontott. Az asszonyból bukott lett. Ők ketten már ki voltak éhezve, így elmerültek egymásban. Ebből születtél te.
- Szép szerelmi történet - jegyeztem meg gúnyosan.
- Az. De inkább testi szükség volt, mint szerelem. Mindjárt meglátod, hogy miért - mondta halkan és az intésére kitárult az előttünk magasodó, kétszárnyú ajtó.
Bent párok táncoltak. Szolgák hordták a frissítőket. Gyertyák égtek, teljességgel megadva a hangulatot. A férfiak szarvai csillogtak a halovány fényben, a nők flitteres ruhái úgy ki voltak vágva, hogy köldökig be lehetett látni. Igazi szépségek voltak. Mintha egy playmate buliba cseppentem volna. Viszont ahogy kitárult az ajtó, az élet megállt. Mindenki letérdelt előttünk, férfiak és nők egyaránt. Középen hagytak egy ösvényt, ami egészen egy magasabban lévő trónushoz vezetett. A trónus két oldalán 3-3 kisebb szék volt, mindegyikben egy-egy démon ült, földig érő köpenyben. A csuklya a szemükbe volt húzva, a kézfejüket lehetett csak látni. Azokon összeaszott bőr, megszáradt vér és fehérlő hegek látszottak. A Vének.
Féltékeny pillantások égették a hátamat, ahogy elhaladtunk a vendégek mellett, egészen a trónusig. A Sátán felült a rangját megillető helyre, én pedig megálltam mellette.
- Üdvözöljük körünkben a bukott angyal páromat, Miyakot! - zengett fel Lucifer hangja.
- Üdvözlet! - kiáltották a vendégek.
- Most pedig kezdődjék a bál! - nyitotta meg Lucifer a rendezvényt.
A zene újból elindult, a Vének pedig egytől egyig felém fordultak. Nem láttam a szemüket, de éreztem, hogy engem vizslattak. Az egyiknek undorító mosolyra húzodott a szája.
- Ő kegyetlenebb, mint te, Uram - kezdte mondani az egyik. - Ő a félvér, aki alávalóbb még tőlünk is. Félig démon, félig bukott. Emberi testet kapott, megjárta a Mennyet, elbukott, élt még a Földön, majd ide lekerült. És mégis tiszta. Ő fog Téged megőrjíteni - mondta végig a benyomását.
- Vén bolondok! - nevetett fel keserűen Lucifer. - Engem egy nő sem tud megőrjíteni. Nincs lelkem!
- Éppen ellenkezőleg - szólt egy hang, méghozzá az én számból. A szám egyszerűen mintha saját életet élt volna. - Több ezer lelked van.
A Vének nem mondtak többet. A szám sem. Lucifer a teljes figyelmét rám fordította, majd a neki szemmagasságban lévő altestemet kezdte fixírozni.
- Legalább ne bámulnál így, tahó! - fordultam el tőle.
Meleg karok fonódtak a derekamra, a szárnyaim pedig a hátamhoz szorultak. Meleg, már szinte perzselő lehelet égette a tarkómat.
- Felkérhetlek egy táncra? - kérdezte az ördög.
Hátrapillantottam a vállam felett a vörös hajú fiúra, akinek most kivételesen aranyos arca lett.
- Van más választásom? - emeltem meg enyhén a szemöldökömet.
- Alku köt - vihogott a nyakamba, majd karon fogott és levezetett a táncparkettre.
Mire feleszméltem, már keringőhöz beálltunk. Én próbáltam a távolságot tartani a testünk között, de a Sátán nem engedett. Magához rántott, erős karja körbeölelte a derekamat, így puha és meleg börtönben estem fogságba. Másik kezével összekulcsolta az ujjainkat, a karom pedig magától átlendült a nyakán és szorosan tartottam magamat. Nagy szemekkel néztem fel a vigyorgó démonra, akinél szexibb jelenséget még nem nagyon láttam.
- Miért tartasz tőlem, Miyako? - nézett a szemeimbe.
- Félek tőled - mondtam ki az első hazugságot, ami az eszembe jutott.
Az új dal felcsendült. Elkezdtünk körözni, de mintha csupán lebegtem volna a talaj felett. Természetesen az ördög mesterien táncolt, szerintem ennek a ténynek köszönhette azt, hogy nem léptem rá a lábára. A terem csupa forgó szoknyákból állt, a zene ritmusára mozgott minden, a vendégek ruhái ragyogtak a halvány fényben. Gyönyörű volt az elmosódott anyagforgatag, ami körülvett minket. Mindenki körülöttünk volt, mégis... az a külön világunk megvolt. Mintha senki nem lenne körülöttünk.
A gyenge szellő hatására a szárnyaimat ösztönösen jobban kitártam. Mint egy palást, úgy melegítette a vállaimat.
- Nagyon jól palástolod - pillantott rám elismerően - a hazugságodat. Igazi ok?
- Félek attól, hogy önként másznék az ágyadba, ha túl sok időt töltünk együtt - erősen az ingét szuggeráltam, miközben ezt mondtam.
- Hmm... - hümmögött. - Ennyire visszataszító lennék?
Nem tudom, hogy mi volt abban a gyógyítóoldatban, de volt egy olyan érzésem, hogy igazságszérumot is kevertek bele. Vagy csak kezdtem megbízni Luciferben.
- Te vagy a legdögösebb pasi, akit életemben láttam - néztem az arcára. - De... - itt elvörösödtem zavaromban, ugyanis egy kártyám volt még, amit fel tudtam használni annak érdekében, hogy a magány legyen az egyetlen társam éjszaka. - Még nem voltam férfivel...
- Valóban? - hallottam a meglepettséget a hangjában. - Pedig a tested mást mond.
- És mit mond a testem? - kérdeztem halkan.
- Azt, hogy legalább egyszer már megtapasztaltad ezt a gyönyört - súgta a fülembe. - Már hosszú ideje... A tested pedig ki van éhezve az érintésekre. A gyönyörű bőröd felforrósodik az érintésem alatt. Az idegeid szinte szikráznak. A puha melleid megkeményednek. Az öled pedig görcsbe rándul, vágyakozva az érintés után, amit csak egy férfi adhat meg.
A szavai úgy hatottak rám, mint a legvadabb ajzószer. Az őrület és a vágy peremén egyensúlyoztam, ő pedig igyekezett átlökni rajta. Keskeny és izmos csípőjét az enyémhez nyomta, amivel kis híján megőrjített. Éreztem őt, ahogy a szoknyámnak feszült. A testünk összepréselődött, mindenhol. A hajamba szuszogott, a karja erősebben fonódott a derekamra, a légzése felületessé és gyorssá vált.
Hogy én hogy éreztem magamat? Mint aki ott helyben epilepsziás rohamot kap. A zene a végére ért, a párok pedig lejöttek a tánctérről. Lucifer elvált tőlem, ő is oldalra vezetett. Sok démon között elszlalomoztunk. Őszintén féltem. Ugyanis egy nagy tömörülésbe tartottunk, ahol a legnagyobb szarvú démonok sorakoztak. Lucifer előtt kettényílt a tömeg, ő pedig az ölelésében terelt engem.
És akkor megláttam. Megismertem őt úgy, hogy még soha nem láttam. A vérem zubogni, szinte bugyborékolni kezdett, ahogy megláttam őt. Az apámat. Ozent.
Szőkésbarna fürtjei keretezték szoborszerű arcát. Erős. Magabiztos. Karakteres. A szemei szinte olyan szinten kékek voltak, hogy az már fehér. Mint az enyém. Ő egy széken ült harcos vértben, a többi démon pedig körülötte sürgött. A bőre cserzett volt és kemény. Az arcán pedig egy vágás húzódott. A szájának bal sarkától egészen a nyakáig lement. Csúnyán forrt össze, a fehér heg feltűnő maradt utána.
- Lucifer - biccentett Ozen a mellettem álló férfinek.
- Ozen, öreg harcos - mosolygott rá Lucifer. - Megismered ezt a kisasszonyt? - mutatott rám.
- Miért, elveszett? - nevetett fel. - Ismerős, de nem rémlik, hogy honnan.
- Hmm... ez érdekes! - vette fel gondolkodó arcát Lucifer. Aztán hirtelen hozzám fordult, huncut csillogással a szemében. - Drága, harcoltál már démonfegyverrel?
- Még nem volt szerencsém hozzá - válaszoltam halkan, viszont annál csípősebben.
- Kiállsz az öreg harcos ellen? - nézett rám a Sátán.
Mindenki megnémult körülöttünk. Mindenki minket nézett. Ozen felállt a székéből és elém állt. Egyforma magasak voltunk, de ő kétszer olyan széles, mint én. Az apám. Itt állok vele szemben és fel sem ismer! Ideje egy kis értelmet vernem a faterom fejébe!
- Ki nem hagynám! - húztam össze a szemeimet harciasan.
- A vívás megfelel a hölgynek? - kérdezte Ozen gúnyosan.
- Igazából bármilyen kardnemben a földre küldelek, tata! - válaszoltam dühösen.
A démonok eltűntek, majd visszatértek pár karddal. A vendégek egy hatalmas kört alkottak a táncparketten, Lucifer pedig odavezetett minket. Egyet csettintett, a ruhám pedig harcos vértté alakult. A szoknyám nadrágként tapadt a lábamhoz, a fűző bársonya fémmé szilárdult. A hajam összefonta, majd felkötötte magát egy kontyba. A magassarkúm megmaradt, de az is vassá keményedett.
Egy démon állt elém különböző kardokkal. Vacilláltam egy ikerpenge és egy katana között, de végül a katana nyert. Az apám is elvett egyet.
Két kezembe fogtam a katanát és az arcom elé emeltem az élét. A két szemem között volt a kard így tisztán ráláttam rideg apámra.
- Ha anya most látna téged... - motyogtam nyitott szemekkel.
Átvettem a jobb kezembe a kardot és nekilendültem.
Megtámadtam a saját apámat.