"Bukott, ki a sötétben a fogant, lelke soha nem találhatja meg a fényt. Így a sötét az ő otthona, az ő területe."Krin egy pöcintéssel a földre jutatott, a délután folyamán már vagy tizedjére. Meg sem tudtam érinteni. Sajgó csontokkal és szédülve tápászkodtam fel. A mesterem csak lemondóan ingatta a fejét.
- Ha buliba megyünk... Minek kell megtanulnom verekedni?- sóhajtottam erőtlenül.
Sziszegve tapogattam ki a véraláfutásokat a bordáim környékén, a vörös foltokat a lábaimon és a felrepedt számat, amiből még mindig csordogált egy kevéske vér. Pillanatok alatt begyógyultak a sérüléseim, de ekkora mennyiséghez már időre volt szüksége a szervezetemnek. Kiköptem a számban felgyülemlett vért. Nem volt túl nőies mozdulat, de arra már rájöttem, hogy ez a munka nem éppen plázacicáknak való. Csak végig kellett rajtam nézni. Csapzott haj, néhol alvadt vértől vöröslő bőr, ami tele volt zúzódásokkal... Felrepedt száj, csipás szem, amik alatt akkora táskák voltak, hogy már beillettek volna bőröndnek is, a nagyobb fajtából.
Olyan 3 körül járhatott az idő, legalábbis a nap járása erről tanúskodott. Szél cirógatta végig a viharvert testemet, ami kellemesen hűsítette a friss sebeket. A tisztás már romokban hevert körülöttünk. A fák megtépázva, a talajt gödrök tarkítják, a fű pár helyen megperzselődött.
A kérdésemre Krin csak egy metsző tekintettel válaszolt. Azt hittem, ennél bővebb választ nem fogok kapni. Végül odadobott nekem egy palack vizet. Intett, hogy üljek le, én pedig engedelmesen követtem az óhaját. Egy valamit ma biztosan megtanultam: ez a lány mocskos jól tud verekedni, higgadt állapotban. Nem merném megkockáztatni a dühös állapotát.
- Nem csupán a tudásért edzünk téged.- ült le mellém.- Mint korábban mondtam, a sötét feled alszik. Hadd vázoljam fel neked!
Ahogy ezt kimondta, a szemei felizzottak és pár vékonyka vonal lebegett előttünk. Különböző színűek voltak, akár pár neoncsík. Volt köztük égő piros, türkiz kék, ezüst, éjfekete, sőt még zöldalma árnyalatú is. A vonalak váratlanul tekeredni kezdtek, mindegyik a maga útját követte. Gyönyörűek voltak, a mozgásukat legjobban a kígyókhoz tudnám hasonlítani. Ezek a kis csíkok egy egységes képpé álltak össze, méghozzá egy lány arcát ábrázolták. Ez a kép olyannyira élethű volt, hogy még pislogott is. Nem érintettem meg, mert nem akartam tönkretenni.
- Ez itt te vagy.- mutatott a képre, ami egyetértően bólogatott.
Próbáltam úgy viselkedni, mint aki egy prezentáción van. Bár inkább a mátrixban éreztem magamat.
- És miért ábrázoltad az arcom különböző színekkel?- néztem rá kíváncsian.
- A színek az erődet ábrázolják. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy a bizonyos bűnök feletti hatalmad térképe ez.
- És ezt te honnan látod?
- Az aurád úgy világít, akár az újévi tűzijáték. Bárki kiszúrja.
- Szóval ez...- böktem a neonkép orrára, amit rosszalló tekintettel fogadott az arc.- az én aurám?
- Igen. Az aurádból spirituális erő fakad, aminek többféle színe van. A halandóknak általában egyszerű élénkebb kék. Az életerő adatott meg nekik csupán.- magyarázta lassan.- Viszont a halhatatlanoknak, mint nekünk, több színű az auránk.
- És nekem hogyhogy ilyen sokszínű?- néztem összehúzott szemekkel a "térképre".
- Neked több mindenhez van tehetséged. Például nézd ezt a színt.- mutatott egy eléggé fénylő zöldre.- Ez az erő lehetővé teszi a gyors regenerálódást.
- És hogy lehet ebből kiszűrni a bűnöket?- a levegőbe emelte a kezét, amitől a neonképen lévő arcból pár szín kiemelkedett.
- Ezek azok. Úgy látom, hogy neked 6 tehetség adatott meg.- vizsgálta a színeket.
- És mik ezek?
- Az egyik legtisztább vonal az ölés.- húzta végig az ujját egy fekete vonalon.- Amit még világosan látni lehet, az a düh.
- Düh?
- Mérgessé, dühössé teszed az embereket. Azonban nem rád dühösek, hanem magukra. Önmarcangolás és önutálat. Elég gyakori szerep az embereknél.- mutatta a lüktető lila színt.
Engem a halántékon lévő pici érre emlékeztet, ami lüktet, ha dühös vagy.
- Értem. És mi a többi négy?
- Kifejlődőben van még a bujaság...- mondta a halovány vörös vonalra mutatva.
Ez arcon csapott. Akkor azért élveztem annyira a ma reggeli incidenst. Most még nagyobb dögnek éreztem magam. A vonal pedig hirtelen megduzzadt, eggyel erősebb vörös árnyalatot öltve. Csak néztem, hogy ezt mi lelte.
- Egy emlék táplálta a bujaság vonalát. Felismerted valahol az erejét?- kérdezte Krin ezúttal felém fordulva.
- Igen.- ezzel le is akartam zárni a témát, de a lány csak figyelt.
- Mi történt?
- Egyszerűen hülye voltam és óvatlan.- foglaltam össze tömören.
Ő csak összehúzott szemekkel figyelt, majd hideg arcára egy mosoly árnyéka húzódott. de csupán egy pillanat műve volt az egész. Mégis elégedettséggel töltött el.
- A szűkszavúság az én védjegyem.- bökött meg.- De nem faggatlak. Majd elmondod, ha felkészültél.
- Rendben. És...- kezdtem volna, de leintett.
- Ne köszönd meg. Még elérzékenyülök.- mondta semleges arccal.
- Te tudsz olyat?- kerekedett el a szemem.
- Már a modorod is alakul.- egy elismerő fény csillant fel a szemében.
Visszafordultunk a dühöngő archoz. Valahogy az az érzésem, hogy ez a neonkép elég figyeleméhes. De ez csak enyhe megérzés...
- És ez mi?- futtattam végig az ujjam egy égkék árnyalaton.
- Az életerőd szintje. Bukott angyalhoz képest elég magas. Biztosan a halálod oka miatt ilyen. Minél rosszabb volt, annál magasabb ez a szint.
- Akkor már értem. Megtanítasz arra, hogyan láthatom más auráját?- néztem rá.
A neoncsíkok eltűntek, Krin szeme sem izzott már.
- Elég egyszerű, de megmutathatom.- mondta és felkelt.
Én követtem a példáját. Kezébe vette a kezemet, ami meglepett. Amennyit hallottam a csapattól, az alapján biztonsággal állíthattam, hogy Krin soha nem érintkezne mással. Csak végszükség esetén. De nem szóltam semmit.
- Terjeszd ki az érzékszerveidet. Próbáld...- keresgélte a szavakat. Látszott, hogy még soha nem kellett ezt elmagyaráznia senkinek. Remek, úgy tűnik, csak én vagyok ennyire kezdő.- egyszerre érzékelni a világot. Halld meg a madarak tollainak suhogását. Lásd meg a vízpárát a vékony fűszálakon. Érezz mindent.
- Ez egy kicsit zavaros.
- Ennél jobban képtelen vagyok körülírni.- mondta és elengedte a kezemet.- Próbáld meg.
- De...
- Nincs ellenkezés!
Egy sóhaj kíséretében kiürítettem az elmém. Behunytam a szemeimet és próbáltam mindent érzékelni. Az orromba finom ételek illata szállt, hallottam egy távoli ceruza súrlódását a papíron... A bőröm észveszejtően érzékeny lett, szinte fájt, ahogy a levegőmolekulák a bőrömhöz csapódtak. Éreztem a testem minden sejtjét. Kinyitottam a szememet. Láttam a port a levegőben, a hangyákat egy távolabbi hangyabolyban...
És keringő színeket láttam. Mindegyik Krinből jött. Legalább tízféle árnyalat és szín cikázott a teste körül. A legerősebb szín egy méregzöld árnyalat volt.
- Az én specialitásom a féltékenység. A színe intenzív zöld.- mondta Krin.
- Látom. El sem hiszem, hogy látom a színeidet! Olyan élénk az aurád...
- Nem élénk. Erős. A színek erőssége a mágikus erő nagyságát mutatják meg.
- Benned hatalmas erő lakozik...
- Ahogy benned is.
A délután további részében is a mágiát gyakoroltuk. Krin szerint egy specialitást ki kell fejlesztenünk. Mivel az egyik legjobb vonalam a düh, ezért azt fejlesztettük. Azért nem az ölést, mert nem akartunk mészárszéket rendezni a partiból. Szóval az aurákat megtanultam érzékelni, sőt még el is tudom rejteni a színeimet. Még elsajátítottam egy kevés agykontroll varázslatot is. Mikor azonban Krinnel leültünk a mezőn és kártyáztunk, értetlenül néztem az éppen osztó lányra.
- Miért pókerezünk?- kérdeztem értetlen tekintettel.
- Nem hagyatkozhatsz mindig az agykontrollra. El kell érned, hogy az emberek önmarcangolásba kezdjenek a közeledben.
- De mire jó a kártya?
- Ha tudsz játszani, el tudod érni, hogy te legyél az egyetlen nő a pókerasztalnál. Ha ezt eléred, a nők önutálatba kezdenek, mert a férfijátékosok téged tisztelnek meg a figyelmükkel. Őket meg azért fogja enni a penész, ha legyőzöd őket.
- Ha te mondod...
Ez a kellemes elfoglaltság estig tartott. Krin nagyon jó tanárnak bizonyult. Naplementekor kibontotta a szárnyait.
- Majd érted megyünk. Készülődj, tizenegy előtt ne várj minket.- mondta és kecsesen felszállt.
Én is hazarepültem. Már előre félek...
